Oldal 98 [98]
OCR
III. KÉT SZERKESZTŐ: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGÁLMODÓ talmának összeállításakor meglehetős mérsékletet tanúsított az önreprezentáció terén: bár a 48 számban összességében terjedelmes irodalmi anyagot közölt, de ebből csupán öt saját költeményt szerkesztett be." Bár rövid cikkeket, például kritikát vagy más publicisztikát minden számban találunk tőle. Egyébként sem sok az ismétlődő név az irodalmár atlantidák között. A brazil szerkesztőtárs, Joáo do Rio is csupán háromszor jelentkezett saját szépirodalmi művel. A szerzők közül pedig csak néhányan szerepelnek gyakrabban verssel vagy szepprözäval. A következök: Julio Dantas”®! (9-szer), Aquilinio Ribeiro”®? (7-szer), Affonso Lopes Vieira?”®? (4-szer), Olavo Bilac”** (3-szor) és Francisco Teixeira de Queiroz (irdi 4lnéven Bento Moreira, 1848-1919) regényiro (8szor). Utóbbihoz magánéleti szál is fűzte Barrost, hiszen 1903-ban az ő lányát, Raquel Teixeira de Queirozt (1880-?) vette feleségiil. Francisco Teixeira de Queiroz viszonylag gyakori szerepeltetése az Atlantida számaiban persze nem a rokonságon múlott, hanem azon, hogy a virtuális Atlantiszon a , ma élő legnagyobb portugál prózaírót" tisztelték benne.?? A portugál Balzac, mondták a népszerű realista, naturalista szerzőről, aki egyébként eredetileg orvosnak tanult a Coimbra-i Egyetemen. Később politizálni kezdett, mint generációjából sok más intellektuel. Tagja lett az 1911-es alkotmányozó nemzetgyűlésnek, és 280 Verssel az Atlántida 3., 7., 27. és 38. számában jelentkezett. monarchia parlamentjében (1905-1906), a Partido Progressista színeiben, majd a sidonista szenátusnak is tagja. Az 1920-as években a Nemzeti Republikánus Párt (Partido Republicano Nacionalista) vezető politikusa és szenátora. Oktatási- (1921-1922), később külügyminiszter (1923). Íróként rendkívül népszerű volt Portugáliában és elismert Brazíliában és Spanyolországban. 1902-ben ő foglalkozott a portugál színháztörténetben először a homoszexualitással. Vö. J. BARRETO (2016) i.m. 651-652. 282 Aquilino Gomes Ribeiro (1885-1963) portugál prózaíró. Politikai meggyőződése szerint forradalmi republikánus és demokrata. Az 1921-ben induló Revista Seara Nova-nak, a baloldali republikánus értelmiség meghatározó közéleti folyóiratának egyik alapítója. Vö. Clara ROCHA: Revistas literárias do século XX em Portugal, Lisboa, Imprensa Nacional/Casa da Moeda, 1985, 643-644. 285 Affonso [sic! neve igy szerepel a folyóiratban] Lopes Vieira (1878-1946) jogäsz vegzettségű költő. Hivatali pályáját hamar feladta és csak irodalommal foglalkozott, elsősorban, mint rendkívül termékeny költő. Bizonyos anarchista elképzelései ellenére az integralistákhoz (ld. a VI.2.3. fejezet) közel álló monarchista volt. A salazarizmustól is ezen az alapon határolódott el. Vö. J. BARRETO (2016) i.m. 634-635. 284 Olavo Bilac (1865-1918) brazil költő, újságíró, műfordító, aki Portugáliában is nagyon ismert és népszerű volt. A luzo-brazil közeledés elkötelezett híveként több előadást tartott Lisszabonban. Haláláról 1919-ben az Atlántida is megemlékezett. Atlántida, no. 33-34. (1919. h.n.), 946-951. (Tevékenységérél részletesebben Id. V.5.4. fejezet.) 285 „[...] € hoje o maior prosador vivo de Portugal [...]” Atlantida, no. 6. (1916. äprilis), 539. Nekrolögja Atläntida, no. 40. (1919. jülius), 501-502.
