Seite 96 [96]
OCR
III. KÉT SZERKESZTŐ: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGÁLMODÓ A két idézett irodalmár a portugál líra vitalizmusnak (vitalismo) nevezett, neoromantikus irányzatára utal, ami nemcsak Barros lírájának jellemző vonulata, hanem a XX. első évtizedének meghatározója is volt, hogy aztán más, szintén a neoromantika körébe tartozó áramlatok (saudosismo, lusitanismo) vegyék át a helyét, nyomot hagyva Barros életművén is.?" (További két, az Atlántida-ban publikált költemény fordítását Id. IX.3. mellékletben.) Korai irodalmi alkotásai még kamaszkorában születtek, első verseskötetei, a Versos (Versek) 1897-ben, az Algas (Algák) 1899-ben és a Pomar dos Sonhos (Álmok kertje) 1900-ban jelent meg. 1960-ban pedig, halála előtt nem sokkal, utolsó, saját maga által összeállított könyvében két korábbi, az 1920-30-as években született drámai költeményét, az Anteu (Anteusz) és a Sísifo (Sziszüphosz) címűt adta ki. Az antikvitás kulturális öröksége állandó ihletforrás volt számára, ahogyan a nagy portugál klasszikus eposzköltő, Luis de Camöes maradt örök mestere. Itt nem térünk ki Barros életművének esztétikai vagy részletes irodalomtörténeti elemzésére, csupán annyit jegyezünk meg, hogy az 1943-as, Vida vitoriosa (Győzelmes élet) című válogatás addigi költői életművének keresztmetszetét adja, és lírai munkásságának további alakulását dokumentálja az utolsó verseiből összeállított, Eterno mar (Örök tenger) című posztumusz kötet, 1967-ből." A Seara Nova 1944-ben egy bizonyos Jorge de Miramar verseskötetét publikálta, Rosarika e Outros Amores (Rosarika és más szerelemek) címmel, ennek szerzője szintén Barros volt, aki néha a Joáo-Gabriel da Gándara írói álnevet is használta. Bár a modernisták, élükön Fernando Pessoa-val, nem sokra becsülték Barros költészetét," egyéb elismerés bőven jutott neki pedagógiai, művészi és közéleti tevékenységéért egyaránt." 1913-ban lett a Lisszaboni Tudományos Akadémia (Academia das Ciéncias de Lisboa) levelező, 1917-től rendes tagja. 1919-ben és 1920-ban a tudományos és művészeti élet kiválóságainak járó Szent Jakab-rend (Ordem de Sado Tiago da Espada) tiszti keresztjével, majd nagykeresztjével jutalmazták, a portugál irodalom terén kifejtett jelentős tevékenységéért és a luzo-brazil közeledést elősegítő munkájáért. Brazil részről mindezért szintén számos elismerésben volt része, legrangosabb kitüntetése 25 Az irányzatról és főbb képviselőiről bővebben ld. L. L. MIRANDA (2014) i.m. 17-19. 276 Az említett kötetek megjelenése: Versos, Figueira da Foz, 1897.; Vida vitoriosa, Lisboa, Bertrand, 1943.; Anteu Sisifo: Poemas dramaticos, Lisboa, Livros do Brasil, 1960.; Eterno mar: ultimos versos, Lisboa, Of. Graf. Manuel A. Pacheco, 1967. 277 Pessoa 1913-ban lesújtó kritikát ír róla, Algumas consideracőes sobre a obra do Sr. Joao de Barros cimmel a Teatro — Jornal dArte november 29-i számában. Ld. J. BARRETO (2016) i.m. 652. 278 Az adatokat ld. BARROS (1962) i.m. kronolégia.
