Page 95 [95]
III.1. Lisszabonban: Joao de Barros
a kiváló pedagógus maga készítette fel a fiúkat, akik aztán nemcsak közeli
barátok maradtak, hanem évekkel később sógorok is lettek, hiszen Caetano
Teresa de Barrost vette feleségiil.””" Marcello Caetano-ról monográfusa meg¬
jegyzi, hogy bár fiatal korától egész életén át családilag szoros, jó viszonyban
volt a köztársasági eszme két jeles képviselőjével — Joáo és Henrigue de Bar¬
rossal, akik a diktatúra ellenzékéhez tartoztak —, kapcsolatuk végig józan ma¬
radt. (Utóbbi egyetemi professzor, és a salazarizmus 1974-es összeomlása után
az alkotmányozó nemzetgyűlés tagja, majd szocialista párti parlamenti képvi¬
selő volt.) Ellentétes nézeteiket félretéve, a magánéletben becsülték egymást.
A családi összejöveteleken általában kerülték a politikát, és a gyerekekről, vagy
leginkább művészetről, főleg irodalomról beszélgettek."
III.1.5.
A költő és lapszerkesztő Joáo de Barros
(Az életöröm költője; Lojális szerkesztő; Korlátozott sajtószabadság)
Az életöröm költője
Az ibér világ költészetének magyar nyelvű antológiája Hesperidák kertje cím¬
mel 1971-ben jelent meg, és máig nem született jobb, hasonló vállalkozás.
Második kötete a portugál és galego nyelvű irodalom klasszikusainak műveiből
válogat. Ebbe a gyűjteménybe bekerült két Joáo de Barros- költemény is, Végh
György, illetve Lothár László fordításában: , Vidámság! Élet! Élet! / Ó, szép egű
hazám, / hol még a fellegek is szinte ragyogóak!" — kezdi Vidámság (Alegria)
című versét Barros, és szavai alátámasztják Benyhe Jánosnak, a kötet összeál¬
lítójának véleményét: költészete az úgynevezett portugálos mélabú-elméletnek
,harsogó cáfolata, az életerő és az öröm lírája.""? Barros költészetéről ehhez
nagyon hasonló módon vélekedett brazil barátja és szerkesztőtársa, Joáo do Rio
is, aki így fogalmazott: , Gondolatai ott izzanak minden versében, melyekkel
arra törekszik, hogy az élet teljességét ragadja meg. Csupán ennyit akar."
71 MARTINHO i.m. 69., 90.
272, MARTINO im. 91.
273, BENYHE Janos (válogatta, jegyzetek): Hesperidák kertje — Az ibér világ költészete, II.
kötet, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1971, 314. Barros költeményei u.o. 250-252.
74 „O seu pensamento ardia em cada poesia do dejeso de abracar a vida no seu multiform¬
ismo. Apenas! Joáo do RIO: Ramo de Loiro, Paris — Lisboa, Livr. Aillaud — Livr. Bertrand,
s.d. [1918], 8.