OCR
III.1. Lisszabonban: Joao de Barros a kiváló pedagógus maga készítette fel a fiúkat, akik aztán nemcsak közeli barátok maradtak, hanem évekkel később sógorok is lettek, hiszen Caetano Teresa de Barrost vette feleségiil.””" Marcello Caetano-ról monográfusa megjegyzi, hogy bár fiatal korától egész életén át családilag szoros, jó viszonyban volt a köztársasági eszme két jeles képviselőjével — Joáo és Henrigue de Barrossal, akik a diktatúra ellenzékéhez tartoztak —, kapcsolatuk végig józan maradt. (Utóbbi egyetemi professzor, és a salazarizmus 1974-es összeomlása után az alkotmányozó nemzetgyűlés tagja, majd szocialista párti parlamenti képviselő volt.) Ellentétes nézeteiket félretéve, a magánéletben becsülték egymást. A családi összejöveteleken általában kerülték a politikát, és a gyerekekről, vagy leginkább művészetről, főleg irodalomról beszélgettek." III.1.5. A költő és lapszerkesztő Joáo de Barros (Az életöröm költője; Lojális szerkesztő; Korlátozott sajtószabadság) Az életöröm költője Az ibér világ költészetének magyar nyelvű antológiája Hesperidák kertje címmel 1971-ben jelent meg, és máig nem született jobb, hasonló vállalkozás. Második kötete a portugál és galego nyelvű irodalom klasszikusainak műveiből válogat. Ebbe a gyűjteménybe bekerült két Joáo de Barros- költemény is, Végh György, illetve Lothár László fordításában: , Vidámság! Élet! Élet! / Ó, szép egű hazám, / hol még a fellegek is szinte ragyogóak!" — kezdi Vidámság (Alegria) című versét Barros, és szavai alátámasztják Benyhe Jánosnak, a kötet összeállítójának véleményét: költészete az úgynevezett portugálos mélabú-elméletnek ,harsogó cáfolata, az életerő és az öröm lírája.""? Barros költészetéről ehhez nagyon hasonló módon vélekedett brazil barátja és szerkesztőtársa, Joáo do Rio is, aki így fogalmazott: , Gondolatai ott izzanak minden versében, melyekkel arra törekszik, hogy az élet teljességét ragadja meg. Csupán ennyit akar." 71 MARTINHO i.m. 69., 90. 272, MARTINO im. 91. 273, BENYHE Janos (válogatta, jegyzetek): Hesperidák kertje — Az ibér világ költészete, II. kötet, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1971, 314. Barros költeményei u.o. 250-252. 74 „O seu pensamento ardia em cada poesia do dejeso de abracar a vida no seu multiformismo. Apenas! Joáo do RIO: Ramo de Loiro, Paris — Lisboa, Livr. Aillaud — Livr. Bertrand, s.d. [1918], 8.