Seite 94 [94]
OCR
Ill. KET SZERKESZTO: A LUZO-BRAZIL ATLANTISZ MEGALMODO katedrara, a lisszaboni Liceu Passos Manuel franciatanaraként dolgozott 15 évig, 1936-os nyugdíjba vonulásáig." Neveléselméleti munkásságát azonban a diktatúrák éveiben is folytatta. Irdsait f6ként Joaquim Manso (1878-1956) lapjäban, a Diario de Lisboa-ban közölte, ahol 1921-től rendszeresen publikált pedagógiai kérdésekről és a luzo-brazil politika témakörében." Mint a többpárti demokrácia elkötelezettje, a salazarizmus ellenzékéhez tartozott. Politikai álláspontját nyilvánosan is kifejtette. 1945-ben csatlakozott a Demokratikus Egységmozgalomhoz?"? (Movimento de Unidade Democrática — MUD). Ez a szervezet különféle demokratikus ellenzéki csoportokat (régi republikánusokat, kereszténydemokratákat, marxistákat) és leginkább értelmiségieket, szabad pályán mozgókat tömörített. A politikai formáció 1949-ben Norton de Matost (1867-1955) támogatta, aki Salazar jelöltjével, Óscar Carmona tábornokkal szemben indult az elnökválasztáson. Barros is mellette foglalt állást. Anti-salazarista meggyőződése szerint további két választás alkalmával, 1951-ben és 1958-ban is az ellenjelölt pártjára állt."" (Mivel az ellenzéki indulók kellemetlenül nagy népszerűségre tettek szert a kampányok során, Salazar megszüntette a közvetlen elnökválasztást, és a döntés jogát a parlamentre ruházta.) Barros annak ellenére is kitartott ellenzékisége mellett, hogy családi kapcsolatai az Új Állam nomenklatúrájának legfelsőbb köreihez kötötték, Marcello Caetano apósaként. A sors úgy hozta, hogy fia, Henrigue de Barros (1904-2000) gyerekkora óta jó barátja volt a salazari politikai örökséget majd 1968 és 1974 között továbbvivő politikusnak. A két fiatal még a cserkészetben ismerkedett meg. Egyetemre is együtt készültek az 1920-as évek elején, és Joáo de Barros, 267 FERNANDES i.m. 157. 268 Publicisztikája négy kötetbe gyűjtve: António de BARROS (sajtó alá rendezte): Joűo de Barros e o Diário de Lisboa, Figueira da Foz, Casino Figueira, 2015., I. köt.: 1921-1930., II. köt.: 1931-1940., III. köt.: 1941-1950. IV. köt.: 1951-1960. 269 A Salazar rendszeren belüli ellenzeki szervezetet a magyar szakirodalomban a politolögus Szilágyi István a következőképpen definiálta: , Hivatalosan a II. világháború befejezése után, 1945.október 8-án, a kormányzat tudtával jött létre. Közvetlen elődje az 1943 decemberében alakult és illegalitásban tevékenykedő Nemzeti Antifasiszta Egységmozgalom (Movimento de Unidade Nacional Antifascista - MUNAF) volt. [...] Az 1945-ben alakult Demokratikus Egységmozgalom vezetője Norton de Matos tábornok, a rezsim hivatalban lévő köztársasági elnökének 1949-es kihívója volt. [...] Az ellenzék tevékenységét újjászervező Demokratikus Egységmozgalom veszélyt jelentett a rendszer számára, ezért 1948 januárjában működését Salazar illegálisnak minősítette és betiltotta" SZILÁGYI István: Portugália a huszadik században, Budapest, L'Harmattan, 2015b, 105-106. 270 A Salazar rendszer ellenzékéről bővebben Id. Manuel Braga da CRUZ: O Partido e o Estado no Salazarismo, Lisboa, Editoral Presenca, 1988, 194-227.; és Fernando ROSAS: Salazar e o poder — A arte de saber durar, Lisboa, Tinta-da-China, 2013, 226-235.
