Oldal 83 [83]
OCR
III.1. Lisszabonban: Joao de Barros tetést mért a testvérekre (később több hullámban is sor került az üldözésükre: 1791-92; 1809-10; 1817; 1823-24). A társaság azonban ismét felvirágzott az 1760-70-es években, Pombal márki főminisztersége, a portugál felvilágosult abszolutizmus idején. Páholyok alakultak Lisszabonban, Coimbra-ban, Valenca-ban, Elvasban, Funchalban. Az I. József halálát (1777) és I. Mária trónra lépését követő viradeira, azaz abszolutista visszarendeződés időszakában ismét megnehezült a mozgalom helyzete, maroknyi, társadalmi összetételét tekintve vegyes tagság tartotta életben. Az 1820-as évtized hozta el a szabadkőművesség szélesebb körben való elterjedését, amikor a páholyok és a tagság létszáma megsokszorozódott, főként a városi polgárság körében, és a szabadkőművesek a portugál birodalom tengerentúli részén, Brazíliában is egyre többen lettek. Az alapszabály is megújult 1821-ben, szellemisége és tartalma szinte megelőlegezte Portugália 1822-es, első liberális alkotmányát, mely az alkotmányos monarchia kereteit jelölte ki. A liberalizmus 1834-es politikai győzelme a szabadkőműveseket kedvező helyzetbe hozta Portugáliában, majdnem egy évszázadra. Oliveira Margues az 1834-től 1926-ig tartó periódust tekinti a titkos társaság legteljesebb fénykorának, ezen belül pedig az 1869 után időszakot a csúcspontjának.?" A XIX. század közepén a páholyok működésében a skót rítus egyre inkább elterjedt a francia vagy modern rítus rovására. Ebben nagy szerepe volt az időközben függetlenné vált Brazíliából érkező hatásoknak (a tengerentúlon 1841-től működött a szabadkőműveseket összefogó legfelsőbb tanács, a Supremo Conselho do Brasil). A taglétszám Portugáliában ekkoriban érte el az ezres nagyságrendet, és a politikai és kulturális elit jelentős része, a legfelsőbb körökből is a testvérek közé tartozott.?§ 226 Az egyik lisszaboni páholy 1790-ben például csupán 23 tagot számlált, köztük 10-en voltak polgárok, 6-an a katonai nemesség, 4.-en a klérus tagjai, 3-an pedig külföldiek. Madeira szigetén ebben az időben 2-3 páholy működött, összesen alig 100 taggal. 1801-ben a portugáliai szabadkőművesek országos gyűlésén 200 testvér vett részt. A következő évben ők hozták létre az első nagypáholyt, a Grande Oriente Lusitano-t, elöljárójuknak Pombal márki unokáját választották. A legkorábbi alapszabályuk (alkotmány) megszövegezésére is ekkoriban, 1806-ban került sor, a dokumentum a francia rítust követte, de nagy toleranciát tanúsított a más tradícióhoz kötődők felé is. Az adatokat vö. OLIVEIRA MARQUES (1998), i.m. 29-31. 27 1843-ban például már 90 működő páholyról van adat a portugál birodalom területén (Lisszabonban, Portóban, Braga-ban és más félszigeti városokban, de a Portugáliához tartozó szigeteken, valamint az afrikai és indiai gyarmatokon is). A testvérek politikai pozíciója megerősödött, a közéletre gyakorolt hatásuk megnövekedett, bár ettől még a mozgalom nem vált mentessé a kisebb válságoktól, belső vitáktól és szakításoktól, a személyes rivalizálástól. Csak 1869-ben sikerült az egység megteremtése, majd fenntartása a további fél évszázadra. V.ö. u.o. 35., 39. 28 V.ö. u.o. 40.
