Oldal 83 [83]
III.1. Lisszabonban: Joao de Barros
tetést mért a testvérekre (később több hullámban is sor került az üldözésükre:
1791-92; 1809-10; 1817; 1823-24). A társaság azonban ismét felvirágzott az
1760-70-es években, Pombal márki főminisztersége, a portugál felvilágosult
abszolutizmus idején. Páholyok alakultak Lisszabonban, Coimbra-ban,
Valenca-ban, Elvasban, Funchalban. Az I. József halálát (1777) és I. Mária
trónra lépését követő viradeira, azaz abszolutista visszarendeződés időszaká¬
ban ismét megnehezült a mozgalom helyzete, maroknyi, társadalmi összeté¬
telét tekintve vegyes tagság tartotta életben.
Az 1820-as évtized hozta el a szabadkőművesség szélesebb körben való
elterjedését, amikor a páholyok és a tagság létszáma megsokszorozódott, főként
a városi polgárság körében, és a szabadkőművesek a portugál birodalom ten¬
gerentúli részén, Brazíliában is egyre többen lettek. Az alapszabály is megújult
1821-ben, szellemisége és tartalma szinte megelőlegezte Portugália 1822-es,
első liberális alkotmányát, mely az alkotmányos monarchia kereteit jelölte ki.
A liberalizmus 1834-es politikai győzelme a szabadkőműveseket kedvező
helyzetbe hozta Portugáliában, majdnem egy évszázadra. Oliveira Margues az
1834-től 1926-ig tartó periódust tekinti a titkos társaság legteljesebb fényko¬
rának, ezen belül pedig az 1869 után időszakot a csúcspontjának.?" A XIX.
század közepén a páholyok működésében a skót rítus egyre inkább elterjedt
a francia vagy modern rítus rovására. Ebben nagy szerepe volt az időközben
függetlenné vált Brazíliából érkező hatásoknak (a tengerentúlon 1841-től mű¬
ködött a szabadkőműveseket összefogó legfelsőbb tanács, a Supremo Conselho
do Brasil). A taglétszám Portugáliában ekkoriban érte el az ezres nagyságren¬
det, és a politikai és kulturális elit jelentős része, a legfelsőbb körökből is a test¬
vérek közé tartozott.?§
226 Az egyik lisszaboni páholy 1790-ben például csupán 23 tagot számlált, köztük 10-en voltak
polgárok, 6-an a katonai nemesség, 4.-en a klérus tagjai, 3-an pedig külföldiek. Madeira szigetén
ebben az időben 2-3 páholy működött, összesen alig 100 taggal. 1801-ben a portugáliai szabad¬
kőművesek országos gyűlésén 200 testvér vett részt. A következő évben ők hozták létre az első
nagypáholyt, a Grande Oriente Lusitano-t, elöljárójuknak Pombal márki unokáját választották.
A legkorábbi alapszabályuk (alkotmány) megszövegezésére is ekkoriban, 1806-ban került sor,
a dokumentum a francia rítust követte, de nagy toleranciát tanúsított a más tradícióhoz kötő¬
dők felé is. Az adatokat vö. OLIVEIRA MARQUES (1998), i.m. 29-31.
27 1843-ban például már 90 működő páholyról van adat a portugál birodalom területén
(Lisszabonban, Portóban, Braga-ban és más félszigeti városokban, de a Portugáliához tartozó
szigeteken, valamint az afrikai és indiai gyarmatokon is). A testvérek politikai pozíciója meg¬
erősödött, a közéletre gyakorolt hatásuk megnövekedett, bár ettől még a mozgalom nem vált
mentessé a kisebb válságoktól, belső vitáktól és szakításoktól, a személyes rivalizálástól. Csak
1869-ben sikerült az egység megteremtése, majd fenntartása a további fél évszázadra. V.ö.
u.o. 35., 39.
28 V.ö. u.o. 40.