Oldal 71 [71]
II.3. A Revista Atlántida programjának módosulása 1919 tavaszán: a kiterjesztett testvériség : 69
latrendszerére, vagy Edmond Jaloux hivatalnoki tevékenységére, aki az Atlán¬
tida megjelenése idején, 1917 és 1923 között, nemcsak a portugál nyelvű iro¬
dalmak ismerője és népszerűsítője, de a francia külügyminisztérium
tisztviselője is volt. A lMuzofil lelkesedés persze ettől még nem vált általános
jelenséggé a korabeli francia szellemi életben, inkább különlegesség maradt.
A francia és a portugál nyelvű kultúra egymás iránti érdeklődése sosem volt
kiegyensúlyozott. Tekintve, hogy a portugálokat, brazilokat (akik egymás
értékeit az egykori gyarmat függetlenné válását követő majd" száz évben gyak¬
ran észre sem vették), mindig is elementáris erővel vonzotta minden, ami
francia, bár cserébe arányosan sok figyelmet sosem várhattak. Ez a fajta szel¬
lemi alárendeltség az Atlántida lapjain is többször regisztrálható és leggyak¬
rabban frankofil aläzattal kezelt jelenseg: „rokonsägunk Franciaországgal —
civilizációnk szellemi szülőanyjával — mind szorosabbá válik"? — írta
1916-ban a portugál szerkesztő, Joáo de Barros. Egyáltalán nem nehezmé¬
nyezte a kiegyensúlyozatlan viszonyt, és nemcsak a portugál, hanem a brazil
kultúra esetében is kiemelt szerepet tulajdonított a francia hatásnak:
[...] azután a természetes fejlődési szakasza után, melyben a brazil irodalom
nemzeti törekvései mind intenzívebbé és világosabbá váltak, a nagy tenge¬
rentúli nép immáron a legapróbb európai, jobban mondva francia irodalmi
jelenségekre is rezonál és reagál, hiszen, ahogy arra Medeiros e Albuguergue
jogosan hívja fel a figyelmet — Brazília Franciaországon keresztül kommu¬
nikál Európa szellemi életével."
Ráadásul Barros éppen a közös frankofiliát tartotta a luzo-brazil testvériség
egyik összetartó erejének, a latin szellem egyik megnyilvánulásának:
Mert a portugál művészet hatása Brazíliában valójában nullának mondható.
A dolog érthető [...]. A Szépművészeti Iskolában, amit még maga VI. János
205 „[...] as nossas afinidades cada vez maiores com a Franca — máe espiritual da nossa ci¬
vilizacáo..." Joáo de Barros Afonso Costa-val (1871-1937), a portugál köztársaság vezető
politikusával, akkor éppen pénzügyminiszterével készített interjút, Atlántida, no. 11. (1916.
szeptember), 998.
206 „[...] depois desta natural evolucäo das letras brasileiras, em gue as aspiracőes nacionais
a cada passo se intensificavam e esclareciam, eis gue todos os peguenos movimentos literá¬
rios da Europa, melhor direi, da Franca — pois gue é através da Franga, como täo justamente
o fez notar Medeiros e Albuquerque que o Brasil comunica com Europa intelectual — se re¬
flectem e propagam na grande nagäo transatläntica.’ Joäo de BARROS 1914-es írása: A Men¬
talidade Brasileira Contemporanea, in: U6.: Caminho da Atlantida - Uma Campanha Luzo¬
Brazileira, Lisboa, Atlantida, 1918, 116.