Oldal 67 [67]
OCR
II.3. A Revista Atlántida programjának módosulása 1919 tavaszán: a kiterjesztett testvériség : 65 Ami ugyanakkor a gyakorlatban nem takart valódi , össz-neolatin" merítést, inkább főleg a francia kultúra irányába történő nyitás volt. , Franciaország — Brazília — Portugália, a legszorosabb szeretet köti össze őket, a közös aspirációk és a közös lelki alkat — mindaz, amit az Atlántida közreműködői kezdettől fogva képviselnek.""? — szögezi le a szerkesztőség üzenete az 1919. áprilisi számban, és előre jelzi, hogy a portugál nyelvű szerzők mellett a jövőben rendszeresen — havonta, háromhavonta -— jelentkeznek majd francia kollégák is: Camille Mauclair, Edmond Jaloux, Maurice Barrés és Gaston Riou írásait ígéri társadalmi és esztétikai kérdésekről; Philéas Lebesgue rovatát a portugál és a brazil kultúra franciaországi fogadtatásáról; Francis de Miomandre beszámolóit a modern francia irodalomról. A névsor arra enged következtetni, hogy az Atlántida alapítói által hangoztatott nyitottság ideológiai, politikai téren jobban érvényesült, mint esztétikai értelemben. Hiszen a reménybeli szerzők felsorolásakor egymás mellé kerülhetett Edmond Gaston Riou (1883-1958), a radikális szocialista, az Európa-gondolat kezdeményezője és Maurice Barrés (1862-1923), a francia katolikus neo-nacionalizmus , ifjúság által bálványozott" vezéralakja, ""? akit Ady A maradiság hitvallása című 1907-es cikkében így jellemez: Soha még Akadémia bátrabban, harciasabban és szellemesebben nem üzente meg a világnak, hogy ő igenis konzervatív, mint a francia Akadémia üzente meg ismét. S ami pikáns, furcsa, majdnem kacagtató: a maradiságnak ékes dicséretét egy fiatal férfiú mondotta el, éppen a negyven francia halhatatlan közül. Maurice Barrés tudniillik, aki egyike a legnagyobb élő francia stilisztáknak s akinek irodalmi működése úgyszólván: esztétikai törvénykönyvekbe becikkelyezett nihilizmus. [...] S ugyanez a Barrés mondta el most Richelieu óta a francia Akadémiában a legkérkedőbben maradi beszédet. Szinte kedvünk volna azt mondani, hogy nagyszerűen konzervatívok is csak a forradalmárok tudnak lenni. [...] Látszik, hogy társadalmi, politikai programot akart adni s csak félig irodalmit."" 52 „Franga-Brasil-Portugal, amando-se na mais estreita comunhäo de aspiragöes e de interêsses espirituais — eis toda a ambiçäo dos que trabalham na Atlantida” Aos nossos leitores, Atläntida, no. 37. (1919. h.n.), 3. 193 Ezt a jellemzést Vadász Sándor adja róla A Dreyfus-ügy és a francia sajtó című cikkében, Múltunk (2006/1. sz.), 85. 54 Ady Endre összes prózai műve, CD-ROM, Arcanum Adatbázis Kft. Budapest, 1999. 9. kötet, 66. szöveg.
