Oldal 67 [67]
II.3. A Revista Atlántida programjának módosulása 1919 tavaszán: a kiterjesztett testvériség : 65
Ami ugyanakkor a gyakorlatban nem takart valódi , össz-neolatin" merítést,
inkább főleg a francia kultúra irányába történő nyitás volt. , Franciaország —
Brazília — Portugália, a legszorosabb szeretet köti össze őket, a közös aspirá¬
ciók és a közös lelki alkat — mindaz, amit az Atlántida közreműködői kezdet¬
től fogva képviselnek.""? — szögezi le a szerkesztőség üzenete az 1919. áprilisi
számban, és előre jelzi, hogy a portugál nyelvű szerzők mellett a jövőben rend¬
szeresen — havonta, háromhavonta -— jelentkeznek majd francia kollégák is:
Camille Mauclair, Edmond Jaloux, Maurice Barrés és Gaston Riou írásait ígéri
társadalmi és esztétikai kérdésekről; Philéas Lebesgue rovatát a portugál és
a brazil kultúra franciaországi fogadtatásáról; Francis de Miomandre beszá¬
molóit a modern francia irodalomról.
A névsor arra enged következtetni, hogy az Atlántida alapítói által han¬
goztatott nyitottság ideológiai, politikai téren jobban érvényesült, mint eszté¬
tikai értelemben. Hiszen a reménybeli szerzők felsorolásakor egymás mellé
kerülhetett Edmond Gaston Riou (1883-1958), a radikális szocialista, az Eu¬
rópa-gondolat kezdeményezője és Maurice Barrés (1862-1923), a francia ka¬
tolikus neo-nacionalizmus , ifjúság által bálványozott" vezéralakja, ""? akit Ady
A maradiság hitvallása című 1907-es cikkében így jellemez:
Soha még Akadémia bátrabban, harciasabban és szellemesebben nem
üzente meg a világnak, hogy ő igenis konzervatív, mint a francia Akadémia
üzente meg ismét. S ami pikáns, furcsa, majdnem kacagtató: a maradiságnak
ékes dicséretét egy fiatal férfiú mondotta el, éppen a negyven francia halha¬
tatlan közül. Maurice Barrés tudniillik, aki egyike a legnagyobb élő francia
stilisztáknak s akinek irodalmi működése úgyszólván: esztétikai törvény¬
könyvekbe becikkelyezett nihilizmus. [...] S ugyanez a Barrés mondta el
most Richelieu óta a francia Akadémiában a legkérkedőbben maradi beszé¬
det. Szinte kedvünk volna azt mondani, hogy nagyszerűen konzervatívok is
csak a forradalmárok tudnak lenni. [...] Látszik, hogy társadalmi, politikai
programot akart adni s csak félig irodalmit.""
52 „Franga-Brasil-Portugal, amando-se na mais estreita comunhäo de aspiragöes e de inte¬
rêsses espirituais — eis toda a ambiçäo dos que trabalham na Atlantida” Aos nossos leitores,
Atläntida, no. 37. (1919. h.n.), 3.
193 Ezt a jellemzést Vadász Sándor adja róla A Dreyfus-ügy és a francia sajtó című cikkében,
Múltunk (2006/1. sz.), 85.
54 Ady Endre összes prózai műve, CD-ROM, Arcanum Adatbázis Kft. Budapest, 1999. 9.
kötet, 66. szöveg.