Oldal 57 [57]
OCR
II.2. Nőkről az Atlántida folyóiratban hogy Olaszország kapcsolódjon be az I. világháborúba, mégpedig az antant oldalán. 1924-től egyre határozottabban antifasiszta, és 1930-ban férjével együtt az emigrációt választja. Svájcba költöznek. Ferrero 1931-től mint genfi professzor (L’Institut des Hautes Études Internationales) szellemtörténetet tanít és a francia forradalomról, valamint az újkor történetéről ad elő. 1935-től könyvei — történeti munkák és regények -— tiltólistára kerülnek Olaszországban, ahol az egész gondolatrendszer nemkívánatos, melyben ezek a művek megszületnek. A Népszava már 1911-ben felfigyelt Ferrero elkötelezettségére, és kétkolumnás cikkben hívta fel olvasói figyelmét a szerzőre: Ez a név, ami ennek a rövid cikknek a címében áll - írja róla a lap —, meglehetősen ismeretlen a magyar közönség előtt. Pedig nem szabad és nem lehet, hogy továbbra is ismeretlen maradjon Guglielmo Ferrero neve a magyar munkásság és a magyar értelmiség előtt. Ferrero neve és még inkább működése egy beváltott programot jelent. Ferrero, az olasz történetíró egy példátlanul szép és munkás tevékenység útján bebizonyította, hogy a történelemírásban a marxista módszernek, történelmi materializmusnak szigorú alkalmazása mennyire összefér az Írásnak művészi tökéletességével. Erről tett tanúságot Ferrero hatkötetes, nagy történelmi munkájával, amelynek cime »La Grandezza e decadenza di Romac (Róma nagysága és hanyatlása), ami az első nagy, kompakt történelmi munka, amelyben (nem, mint azelőtt csupán rövidebb értekezésekben történt) mindvégig szigorúan keresztülvitte a marxizmus alapelveit, ismételjük, anélkül, hogy ez az írás művészies voltának rovására történt volna. A Népszava kritikusa ugyanebben a cikkben néhány mondat erejéig az olasz történész feleségéről is megemlékezik: , Gina Lombroso Ferrero aktív tagja az olasz szociáldemokrata pártnak. Igen nagy műveltségű nő, aki irodalmi munkával is foglalkozik. Írt egy könyvet a Délamerikába vándorló olasz munkásoknak és egy másikat az olasz mezei munkásnőknek helyzetéről.""? Gina Lombroso egyre többet foglalkozott női témákkal, és a firenzei évektől kezdődően ezeknek nyilvános fórumot teremtve, kiadói egyesületet hozott létre (Associazione Divulgatrice Donne Italiane, ADDI) kifejezetten az ilyen tárgyú szövegek publikálására. A firenzei ADDI jelentette meg 1917-18-ban saját könyvét, A női lélek két kötetének első kiadäsät is (Riflessioni sulla vita. Lanima della donna. Libro I: La tragica posizione della Donna, Libro II: Conseguenze dellaltruismo). Ez lett aztan Lombroso legismertebb mtive, az 192059 LAKATOS László: Guglielmo Ferrero, Népszava (1911. december 24.), 20.
