Oldal 54 [54]
OCR
II. A REVISTA ATLÄNTIDA PROGRAMIJA ES SZELLEMI KÖRNYEZETE rovid hirben, majd 2. szamaban a költö, Afonso Lopes Vieira (1878-1946) szép nekroldgjaval emlékezett meg róla." Az Atlántida lapjain szereplő nők között talán egyetlen olyan híresség volt, akinek a neve a mai napig ismerősen cseng világszerte. Ez a név a táncművészet formabontó megújítójáé, a női emancipáció szószólójáé, Isadora Duncané (1877-1927),"§ aki 1902-ben Budapesten is fellepett.'* A luzo-brazil Atlantiszon művészi nagysága mellett azért is lehetett megkülönböztetett helye, mert Joáo do Rio-val párizsi megismerkedésük óta baráti, jó viszonyt ápolt. A brazil író először 1908 végén utazott Portugáliába, legfőbb úti célja Lisszabon és Porto volt, de Londonba és Párizsba is eljutott. Nagy érdeklődéssel fordult a francia főváros színházi élete felé. Ekkor ismerkedett meg Isadora Duncannel. Először 1909 januárjában a párizsi Gaité-Lyrigue színpadán látta táncolni, és hamarosan barátságot kötöttek." Hazatérve az O Paiz hasábjain népszerűsítette Duncan művészetét. A brazil főváros társasági életéről szóló (Pall-Mall Rio de José António José) kötetében pedig többször megidézte alakját, erős érzelmi töltettel írva művészetéről, megörökítve 1915-ös Rio de Janeiró-i vendégszereplését és ottani találkozásukat."" Nemcsak 6, hanem pälyatärsa, Gilberto Amado is megemlékezett arról a varázslatos estéről, amit Joäo do Rio (azaz Paulo Barreto) vendégeként együtt töltöttek. A két férfi hódolattal és bámulattal figyelte az extravagáns, magával ragadó művész viselkedését. Milyen különleges volt a két celebritás beszélgetése — írja Amado közvetlen viszonyukra utalva -, a világhírűé és a brazilé! A táncosnő franciául fejezte ki magát, provokatív torokhangokkal, orgánuma -— az egyik legszebb, amit valaha hallottam — mágikusan tisztán csengett. Paulo keverte a franciát, az angolt és a portugált, hihetetlen összevisszasággal, teljességgel ötletszerűen, és úgy kezelte a híres táncosnőt, az évszázad múzsáját, mintha a testvére lenne, mintha csak gyerekkoruk óta együtt nőttek volna fel."" 45 Maria Augusta Bordalo Pinheiro, Atlántida, no. 1. (1915. november), 87-88. Afonso Lopes Vieira: D. Maria Augusta Bordalo Pinheiro, Atlántida, no. 2. (1915. december), 103-106. 46 A folyóirat párizsi kulturális krónikájában, J. N. FAURE-BRIGUET: La vie á Paris, Atlántida, no. 42-43. (1919. h.n.), 802-803. és röviden említi fent idézett cikkében Manuel de Sousa PINTO: Impressőes dos Bailados Russos, Atlántida, no. 28. (1918. február 15.), 492. 47 DIENES Gedeon: Isadora Duncan Magyarországon, in: FENYVES Márk - PÁLOSI István (szerk.): Remembering Isadora Duncan, Budapest, Orkesztika Alapítvány, 2002, 45-62. 48 MAGALHAES JUNIOR im. 264-266. 49 Joao do RIO: Pall-Mall Rio de Jose Antonio José — inverno mundano de 1916, Rio de Janeiro, Editores Villas-Boas and C., MCMXVII [1917], 367-380. és 409-412. 50 ,Que espetaculo a conversa das duas celebridades, a mundial e a brasileira! A dangarina exprimia-se num francés, beliscado de guturalidades, num voz — das mais belas que até hoje
