Oldal 49 [49]
OCR
II.1. Luzo-brazil folyóirat az Atlanti-óceán két partján (1915-1920) : 47 Persze a modernisták sokfélék. Van közöttük olyan is, akitől az Atlantisz-álom nem annyira idegen, és szívesen tart fenn személyes jó kapcsolatot a brazil szellemi élettel. A lisszaboni író, António Ferro (1895-1936) például (aki később Salazar legfőbb propagandistája lesz), 1922 folyamán majdnem három hónapos, sikeres turnén volt Sáo Paulóban." Az Atlántida-t tehát nem a modernisták, hanem régi vágású pre-modernisták, profi, de nem különösebben eredeti irodalmárok készítik, ?" többségük az akadémizmus mainstream figurája. Ők nem robbantani akarnak, mint a modernisták, hanem konszolidálni. Maguk is érzik a portugál kultúra ritmusváltásának szükségességét, ehhez azonban nem ellenséget keresnek, hanem barátot, a hagyományos portugál patriotizmus tengerentúli visszatükröződését. A folyóirat megjelent 48 számának tartalmával pontosan ki is jelölték" ennek a luzo-brazil testvériségnek a sarokpontjait: az azonos latin kulturális alap eszméjét, a két néplélek rokonságát, egymás jobb megismerésének, megértésének és kölcsönös tiszteletének vágyát. Mindennek hordozója és közvetítője a közös nyelv és civilizáció — legdominánsabban a katolicizmus és a folklór elemei —, valamint az etnikai alap, azaz a raca, a közös faj. Így látja ezt Joáo do Rio brazilkent , odaátról" (gyakran használja a folyóiratban a Jodo dAlém, a János Odaátról írói álnevet): , Létezik egy faj, ami a sajátunk: a portugál. Létezik egy olyan múlt, ami bennünket a görög legendákhoz és a föníciaiak utazásaihoz köt: a portugál. És van valami közös a két nép életében, ami egyazon törzsből táplálkozik: Portugáliából!" Ebben a testvériségben, kétség sem fér hozzá, Portugália az elsőszülött, akinek a fiatalabb testvér igen sokat köszönhet. Ez tehát az esszenciája annak a kissé talán patetikus — de vezessünk be inkább egy egzaktabb kifejezést — analitikus nacionalizmusnak, amit az 19102 José Sacchetta Ramos MENDES - Tiago C. P. dos Reis MIRANDA: O Tratadodo 1."Centenärio ou a retörica das “duas pätrias” (26.09.1922), in: Zilia Osörio de CASTRO - Jülio Rodrigues da SILVA - Cristina Montalväo SARMENTO (szerk.): Tratados do Atläntico Sul: Portugal-Brasil, 1825-2000, Lisboa, Colecçäo Biblioteca Diplomätica do Ministerio dos Negöcios Estrangeiros, Portugal, 2006, 179. 26 Arnaldo Saraiva közepszerüsegüket hangsülyozza: „[...] o espaco reservado a colaboradores mediocres também foi sempre excessivo” A. SARAIVA (2004) i.m. 129. 27 Csak egyetlen példa, ahol minden valdszintiség szerint Jorge de Faria (1888-1960) portugál színikritikus magyarázza a testvériség alapjait a közös faj nemessége, a büszke jellem, a hősies vérmérséklet, a nyelv behízelgő édessége, valamint számtalan etnikai és morális faktor meghatározó voltával. J. de F.: Cinco de maio, Atlántida, no. 38. (1919. h.n.), 250. 25 , Há uma raca gue é a nossa: a portuguesa. Há um passado gue nos liga ás lendas gregas e aos périplos fenícios: o portugués. Há uma vida gue é comum aos dois povos, ramos do mesmo tronco: — Portugal!" Idézi TEIXEIRA — BARROS i.m. 4.
