Seite 46 [46]
II. A REVISTA ATLÁNTIDA PROGRAMJA ÉS SZELLEMI KÖRNYEZETE
A brazil pre-modernizmus
Bár a luzo-brazil Atlantiszon elvileg tárt kapuk vártak mindenkit, az irodalmi
anyag mégis a modernizmus hiányáról árulkodik. Brazil részről ezen nem is
csodálkozhatunk, hiszen az Atlántida működésének évei egyfajta irodalom¬
történeti vákuumot jelölnek a dél-amerikai ország vonatkozásában, főként
a rendkívül erőteljes modernizmus visszfényében. A nemzetközi szakiroda¬
lom nagy összefoglalásai gyakran finoman átugorják a pre-modernista idő¬
szakot," vagy csak kevés figyelmet fordítanak rá. Sáo Paulóban ugyan, főként
a képzőművészek körében, már az 1910-es évek második felétől próbálgatja
szárnyait a később elsöprő erejű szellemi mozgalom, de a brazil modernizmus
szimbolikus kezdetét mégiscsak az 1922. február 11-18-ig tartó, Sáo Pauló-i
rendezvénysorozat, a Modern Művészet Hete (Semana de Arte Modrena) je¬
lenti. Ekkor azonban az Atlántida már majd két éve szünetel, egykori riói
szerkesztője pedig halott, nyolc hónapja." Azt mondhatjuk tehát, hogy az
Atlántida megjelenésének idején a modernizmus Európából induló hulláma
még nem érte el a brazil partokat. Amikor azonban — 1922 utän — kibontako¬
zik ez az új művészeti irány, saját, autentikusan brazil gyökereit keresve ép¬
penhogy szakítani akar mindazzal (formai kötöttségekkel, az európai tradí¬
cióval és örökséggel), amit az Atlántida esztétikája képvisel. A művészek saját
hangjukat keresik, hogy brazil módon szólhassanak.
Véget ért a másolás - írja neves képviselőjük, Mário de Andrade. — Nincse¬
nek sem dadaisták, sem szürrealisták, sem expresszionisták Brazíliában. [...]
Teljesen Brazília felé fordítottuk a lelkünket, és mindenki a saját megfigye¬
léseinek megfelelően valósítja meg Brazíliát. [...] Nyelvében, szerelmi szoká¬
saiban, társadalmi viszonyaiban, hagyományaiban, művészetében alkotjuk
újjá a brazil embertípust."
14° Ld. pl. a Verity SMITH ältal szerkesztett Encyclopedia of Latin American Literature
(London - Chicago, Fitzroy Dearborn, 1997). Ebben a Regina Zilberman által írt XIX. századi
fejezet az 1890-es évekkel ér véget, míg Luiza Lobo írása a 1920-as évek modernizmusával
induló rövid XX. századot tárgyalja.
15 Ennek a ténynek képletes jelentőséget tulajdonít irodalmi elemzésében C. Malcolm
BATCHELOR: Joao do Rio: O Esboco de um Retrato e Espelhos de Ilusáo, Hispania, vol. 68.
no. 4. (1985. december, 700-708.o.), 700.
16 Mario de Andrade levelét idézi PÁL Ferenc a magyar forditäs utöszaväban, Märio de
ANDRADE: Makunaima, ford.: Pal Ferenc, Budapest, Magvetö, 1983, 336.