Oldal 44 [44]
II. A REVISTA ATLÁNTIDA PROGRAMJA ÉS SZELLEMI KÖRNYEZETE
A történész érdeklődését különösen felkeltheti az Atlántida iránt az a jel¬
legzetesség, hogy az irodalmárok mellett jó néhány magas állású állami tiszt¬
viselőt (minisztereket, diplomatákat) is lehet találni a nyilatkozók és a szerzők
között, akik a hivatalosság szócsöveként, saját megszólalási fórumukként tá¬
mogatták a lapot. A velük készült interjúk, protokolláris eseményekről szóló
tudósítások meglehetősen nagy teret kaptak a folyóiratban. Mai szemmel ezek¬
nek az írásoknak bizonyos részletei patetikus tiszteletköröknek tűnnek, szer¬
vilis patriotizmussal kezelik egy-egy politikus (luzo-brazil) erényeit. Ez külö¬
nösen akkor szembetűnő, ha a lap hasábjain megjelenő más publikációk,
elemző tanulmányok sokkal kiegyensúlyozottabb, tárgyilagos hangvételével
hasonlítjuk össze őket.
A Revista Atlántida összesen 48 számában található igen eltérő karakterű
írások mindenesetre kirajzolják a két fiatal köztársaság luzo-brazil politikai
vonásait és a portugáliai és a brazíliai vezető körökben is élő Atlantisz-álom (o
sonho da Atlántida) gyakorlati vetületeit: az óceánon átívelő, egymást támo¬
gató barátság elmélyítésének vágyát az államközi kapcsolatok, a nemzetközi
diplomácia, a kereskedelem és a kultúra terén."
A politikusok aktív közreműködésének egyik oka, hogy a Belle Épogue
portugál és brazil republikánus értelmiségének legfontosabb nyilvános fóruma
a sajtó, és jelentős részben az ezen keresztül megnyilvánuló értelmiség adja a két
új köztársaság politikai elitjét. Így a döntéshozók között, tengeren innen és túl,
sok az önkifejezésre írásban képes, és erre késztetést is érző szereplő, aki hisz
a leírt, okos szó erejében, a szellemi élet hatásában, és él is ezzel az erővel.
Az Atlántida-ban publikálók a művészeti és a közélet különböző köreihez
tartoztak. Döntő többségük republikánus volt, "? és szemléletüket erős lu¬
zo-brazil keretbe ágyazott patriotizmus vagy nacionalizmus hatotta át, ami jól
megfért az európai és amerikai kontinentalizmussal, sőt akozmopolitizmussal
is. Érzékelteti ezt Joáo do Rio vallomása. Előbb 1914 tavaszán Buenos Airesben
beszélt arról egy interjúban, hogy bár ő elsősorban brazilnak érzi magát, ugyan¬
akkor dél-amerikai is, és hisz Ibér-Amerika csodálatos jövőjének eszméjében.""
Néhány hónap múlva pedig az Atlantisz-álomról jelentetett meg egy szöveget,
108 Barros is erre a l4zasan munkal6 álomra emlékszik vissza 1950-es írásában: ,,[...] falei-lhes
da actividade febril de um sonho” Luis TEIXEIRA — Joao de BARROS: Homenagem a Joao
do Rio, Revista Ocidente, vol. 39. (1950), melléklet, 4.
109 Elvétve akadt köztük monarchista, mint például a luzo-brazil pályát befutott regényíró,
Carlos Malheiro Dias. Brazília történelmi örökségéről szóló hosszú cikke: O património
histórico do Brasil, Atlántida, no. 38. (1919. h.n.), 185-195.
10 „Sou brasileiro. Mas, depois de ser brasileiro, sou sul-americano, crente no ideal do
maravilhoso futuro da América Ibérica [...].” Szavait idézi MAGALHAES JUNIOR im. 228.