Page 43 [43]
II.1. Luzo-brazil folyóirat az Atlanti-óceán két partján (1915-1920) :41
külügyminisztere." 1917 novemberében speciális kétnyelvű (francia-portu¬
gál) számmal jelentkezett, melynek tematikája Portugália I. világháborús
szerepvállalása köré épült, és a lap történetében a , patrióta propaganda"
csúcspontja volt a kormány háborús politikájának feltétlen támogatásával. (A
VI.1.5. fejezetben foglalkozunk Portugália I. világháborús részvételével.)
A többé-kevésbé folyamatos, minőségi megjelenés biztosításához mindkét
országban kellett előfizetőket és hirdetőket toborozni, de emellett szükség volt
mind a portugál, mind a brazil politikai elit anyagi és erkölcsi támogatására is.
Nem csoda, ha 1918-ban, Sidónio Pais (1871-1918) diktatúrája idején (bőveb¬
ben a róla szóló VI.1.6. fejezetben), mikor a luzo-brazil politika egyáltalán nem
volt prioritás Portugáliában, valamint a közállapotok igen nyugtalanok lettek
az ibériai országban, az Atlántida kiadása több hónapig szünetelt. A lisszaboni
ellehetetlenülés idején a brazil szerkesztőség nem volt képes rá, hogy egyma¬
gában biztosítsa a folytonos működést. Ahogy valamivel később, brazil segítség
nélkül a portugálok sem tudták fenntartani a lapot, anyagi helyzete megrendült
a brazíliai finanszírozási lehetőségek beszűkülésével.
Mindazonáltal a virtuális Atlantisz a folyóirat története folyamán a portu¬
gál parton mindig is erősebb volt. A szerkesztés fő motorja végig az európai
színtéren működő Joáo de Barros maradt. A támogatók a mértékadó politikai
körökben beágyazottabbak voltak Lisszabonban, mint Rio de Janeiróban, ezért
a lap működése is jobban függött a portugáliai lehetőségektől. Az Atlántida¬
ban közölt eredeti írások szerzőinek többsége — a kiegyensúlyozottságra való
törekvés ellenére — európai volt, részben azért, mert a háborús években a kom¬
munikációs nehézségek is gátolták a tengerentúlról származó anyagok meg¬
szerzést, beszerkesztését."" A lap nemzetközi arculatának megerősödése (kö¬
zöltek olasz, spanyol, belga, lengyel, szerb, de főként francia szerzőket is)
a brazilok rovására ment." Az idegen nyelvű anyagok gyakori megjelentetése
ugyanakkor azzal az előnnyel kecsegtetett, hogy az olvasók első kézből kap¬
hattak információt a külföldi újdonságokról. (Egyébként Portugáliában és Bra¬
zíliában is a francia volt a legelterjedtebb, az értelmiség körében magától ér¬
tetődő természetességgel használt idegen nyelv.)
105 A címlapon szerepel: , Sőb o alto patrocinio de S. Ex." os Ministros das Relacőes Exterio¬
res do Brasil e dos Extrangeiros e Fomento de Portugal! 1915 decemberében Manuel Mon¬
teiro korábbi fejlesztési miniszter támogató levelét közlik. Atlántida, no. 2. (1915. december),
167.
46 A brazil szerzők beígért kéziratai néha előre nem látható okokból késve, lapzárta után
érkezetek. Erről értesíti az olvasókat a szerkesztőségi üzenet például Henrigue Maximiano
Coelho Neto (1864-1934) szövege kapcsän. Atläntida, no. 2. (1915. december), 190.
107 Vö. CONCEIÇÀO i.m. 36.