Page 38 [38]
OCR
II. A REVISTA ATLÄNTIDA PROGRAMIJA ES SZELLEMI KÖRNYEZETE zilia sokak szamära fajdalmas eltävolodäsät. A megoldäskereses szellemi lenyomata lett egy 1915-töl 1920-ig megjelenö folyóirat, a Revista Atlántida. Az Atläntida alapitöi, szerkesztöi egyfajta virtuälis, kulturälis Atlantisz megtalálását, újjáépítését tűzték ki célul: az egymástól szellemi értelemben igen messzire sodródott, ám azonos történelmi, nyelvi gyökerekből táplálkozó két ország és két nép — a portugál és a brazil — viszonyának javítását. Az Atlántida létrehozásának gondolata Portóban vetődött fel — írta 1915ben Joao do Rio, az egyik alapító a kezdetekre emlékezve —, 1908 decemberében. António Patrício, a Lello fivérek, Guerra Jungueiro, [Júliol Brandáo, az érzékeny költő, Joáo Grave és Joáo de Barros társaságában készülődtem, hogy indulok Lisszabonba. Akkor már vagy huszadszor szögeztük le a rendkívül sajnálatos tényt, hogy Brazíliában jóval kisebb az érdeklődés Portugália, mint mondjuk Franciaország iránt, ugyanakkor a portugálok sem figyelik, sőt teljesen ignorálják Brazíliát. [...] Elhatároztuk, hogy felvesszük a harcot ez ellen az érdektelenség ellen. Mi, a pénztelen írók, a Lello fivérekhez intéztük a szavainkat, hozzájuk folyamodtunk. Az idősebbik meg is ígérte, hogy gondolkodik a dolgon. Aztán elutaztam." A lapalapítás tervének hamar híre ment. Irodalmárok egymás közötti levelezésében tűnt fel," és sokan várakozással tekintettek a nagy vállalkozásra. Megvalósulására azonban még éveket kellett várni. 8» Atlantida« é a realizagdo de uma idéa que surgiu no Porto no ano de 1908, em Dezembro. Estava eu para embarcar para Lisboa e estavam presentes Antonio Patricio, os dois irmos Lello, Guerra Junqueiro, [...] [Julio] Brandao, o sensibilino poeta, Joao Grave e Joao de Barros. Pela vigesima vez tinhamos verificado que se o Brasil se interessava menos por Portugal do que pela Fran¢a, Portugal nao se interessava ou antes ignorava tudo do Brasil. Nada mais lamentavel. [...] Resolvemos combater essa ignorancia. [...] Falamos aos Lello, appellamos para Lello e irmäo — nés escritores sem dinheiro. O mais velho dos Lello disse que ia pensar. E eu parti...” Joao do RIO: O aparecimento de um grande mensärio artistico — literario — social para Portugal e Brasil, A Rua (1915. nov. 5.), 2. 99 Példäul a portéi Manuel Laranjeira egy 1908-as levelében említette a lap tervét festő barátjának, Amadeo de Sousa-Cardoso-nak. Idézi Arnaldo SARAIVA: Modernismo brasileiro e Modernismo portugués, Campinas, UNICAP, 2004, 122.
