II. A REVISTA ATLÄNTIDA PROGRAMIJA ES SZELLEMI KÖRNYEZETE
zilia sokak szamära fajdalmas eltävolodäsät. A megoldäskereses szellemi le¬
nyomata lett egy 1915-töl 1920-ig megjelenö folyóirat, a Revista Atlántida.
Az Atläntida alapitöi, szerkesztöi egyfajta virtuälis, kulturälis Atlantisz
megtalálását, újjáépítését tűzték ki célul: az egymástól szellemi értelemben
igen messzire sodródott, ám azonos történelmi, nyelvi gyökerekből táplálkozó
két ország és két nép — a portugál és a brazil — viszonyának javítását.
Az Atlántida létrehozásának gondolata Portóban vetődött fel — írta 1915¬
ben Joao do Rio, az egyik alapító a kezdetekre emlékezve —, 1908 decembe¬
rében. António Patrício, a Lello fivérek, Guerra Jungueiro, [Júliol Brandáo,
az érzékeny költő, Joáo Grave és Joáo de Barros társaságában készülődtem,
hogy indulok Lisszabonba. Akkor már vagy huszadszor szögeztük le a rend¬
kívül sajnálatos tényt, hogy Brazíliában jóval kisebb az érdeklődés Portugá¬
lia, mint mondjuk Franciaország iránt, ugyanakkor a portugálok sem figye¬
lik, sőt teljesen ignorálják Brazíliát. [...] Elhatároztuk, hogy felvesszük
a harcot ez ellen az érdektelenség ellen. Mi, a pénztelen írók, a Lello fivérek¬
hez intéztük a szavainkat, hozzájuk folyamodtunk. Az idősebbik meg is
ígérte, hogy gondolkodik a dolgon. Aztán elutaztam."
A lapalapítás tervének hamar híre ment. Irodalmárok egymás közötti levele¬
zésében tűnt fel," és sokan várakozással tekintettek a nagy vállalkozásra.
Megvalósulására azonban még éveket kellett várni.
8» Atlantida« é a realizagdo de uma idéa que surgiu no Porto no ano de 1908, em Dezem¬
bro. Estava eu para embarcar para Lisboa e estavam presentes Antonio Patricio, os dois ir¬
mos Lello, Guerra Junqueiro, [...] [Julio] Brandao, o sensibilino poeta, Joao Grave e Joao de
Barros. Pela vigesima vez tinhamos verificado que se o Brasil se interessava menos por
Portugal do que pela Fran¢a, Portugal nao se interessava ou antes ignorava tudo do Brasil.
Nada mais lamentavel. [...] Resolvemos combater essa ignorancia. [...] Falamos aos Lello,
appellamos para Lello e irmäo — nés escritores sem dinheiro. O mais velho dos Lello disse
que ia pensar. E eu parti...” Joao do RIO: O aparecimento de um grande mensärio artistico
— literario — social para Portugal e Brasil, A Rua (1915. nov. 5.), 2.
99 Példäul a portéi Manuel Laranjeira egy 1908-as levelében említette a lap tervét festő
barátjának, Amadeo de Sousa-Cardoso-nak. Idézi Arnaldo SARAIVA: Modernismo brasileiro
e Modernismo portugués, Campinas, UNICAP, 2004, 122.