Oldal 13 [13]
OCR
,Minden művelt és jóakaratú ember a maga népe mellett szeret néhány olyan idegen nemzetet is, melynek földjét ismeri, szellemét becsüli. Hívd elő magadban íly nemzet képét s mélyedj el benne. Nem lesz szükséged rá, hogy tájait viszontlásd, múzeumait meglátogasd vagy költőit újra olvasd: ez a belső szemlélet elvonultatja lelki szemeid előtt ennek az idegen népnek minden kincsét. Föltámad benned művészetének szépsége, hatalmas életereje, átéled történelmének aggasztó pillanatait, látod tájainak bűvös távlatait, elmerülsz szavainak bölcsességében, hallod zenéjének halhatatlan hangjait, örülsz nyelve metsző világosságának és gondolati mélységének, szívod baráti illatát, átérzed bátorságát, erejét, vidámságát s mindez oly nemzet jegyeit vési beléd, mely — nem a tiéd. Mindez idegen neked, [...] s mégis oly kimondhatatlanul drága. (Johan Huizinga) , Minden társadalom, nemzet, csoport, család kialakít magának egy képet a jövőjéről, és ez a kép diktálja neki, mit tartson meg a múltból, hogy előkészíthesse az eltervezett jövőt, amely így az eddig csak összekötő kapocsként működő jelennek is saját értelmet ad. Némileg sematikusan megfogalmazva: a jövőt három alakban lehet megkonstruálni, s ezek a múlt arcáról kialakított képet is uralják. Elképzelhetjük a jövőt mint a múlt restaurálásának formáját, mint a haladás egyik formáját, és mint a forradalom egyik formáját. Ma ennek a három olvasati sémának a felülvizsgálata folyik, hogy újra megszervezhető legyen egyfajta történelem. [...] Egykor létezett összetartozás a múlt és a jövő közt, és a jelen csak az összekötő kapocs volt." (Pierre Nora) »Mare nostrum chamavam 0s latinos ao Mediterraneo. Mare nostrum chamaremos, nos brasileiros e portugueses ao Atlantico.”! (Sebastiäo de Magalhäes Lima) ! „Mare nostrum, a mi tengerünk, mondtäk a latinok a Földközi-tengerre. Mare nostrum, mondjuk mi brazilok és portugálok az Atlanti-óceánra!
