Oldal 13 [13]
,Minden művelt és jóakaratú ember a maga népe mellett szeret néhány olyan
idegen nemzetet is, melynek földjét ismeri, szellemét becsüli. Hívd elő magad¬
ban íly nemzet képét s mélyedj el benne. Nem lesz szükséged rá, hogy tájait
viszontlásd, múzeumait meglátogasd vagy költőit újra olvasd: ez a belső szem¬
lélet elvonultatja lelki szemeid előtt ennek az idegen népnek minden kincsét.
Föltámad benned művészetének szépsége, hatalmas életereje, átéled történel¬
mének aggasztó pillanatait, látod tájainak bűvös távlatait, elmerülsz szavainak
bölcsességében, hallod zenéjének halhatatlan hangjait, örülsz nyelve metsző
világosságának és gondolati mélységének, szívod baráti illatát, átérzed bátorsá¬
gát, erejét, vidámságát s mindez oly nemzet jegyeit vési beléd, mely — nem
a tiéd. Mindez idegen neked, [...] s mégis oly kimondhatatlanul drága.
(Johan Huizinga)
, Minden társadalom, nemzet, csoport, család kialakít magának egy képet
a jövőjéről, és ez a kép diktálja neki, mit tartson meg a múltból, hogy előkészít¬
hesse az eltervezett jövőt, amely így az eddig csak összekötő kapocsként mű¬
ködő jelennek is saját értelmet ad. Némileg sematikusan megfogalmazva:
a jövőt három alakban lehet megkonstruálni, s ezek a múlt arcáról kialakított
képet is uralják. Elképzelhetjük a jövőt mint a múlt restaurálásának formáját,
mint a haladás egyik formáját, és mint a forradalom egyik formáját. Ma ennek
a három olvasati sémának a felülvizsgálata folyik, hogy újra megszervezhető
legyen egyfajta történelem. [...] Egykor létezett összetartozás a múlt és a jövő
közt, és a jelen csak az összekötő kapocs volt."
(Pierre Nora)
»Mare nostrum chamavam 0s latinos ao Mediterraneo. Mare nostrum chama¬
remos, nos brasileiros e portugueses ao Atlantico.”!
(Sebastiäo de Magalhäes Lima)
! „Mare nostrum, a mi tengerünk, mondtäk a latinok a Földközi-tengerre. Mare nostrum,
mondjuk mi brazilok és portugálok az Atlanti-óceánra!