Page 212 [212]
OCR
210 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL Ha létezik rituális állapot, amelyben eggyé válhat a nemzet, akkor annak itt és most kellett (volna) bekövetkeznie: a dobok hangja, illetve a rá következő csendes elmélyülés alatt... Arról azonban, hogy megélték-e a résztvevők ezt az állapot, nem tudok véleményt formálni: nem kérdezhettem meg őket az érzéseikről. A kormányzati szervek egyik munkatársának hozzám intézett szavai azért meglehetősen sokatmondók voltak. Az ünnep végén ugyanis megkérdezte tőlem, hogy tetszettek-e a látottak, majd — meg sem várva válaszomat — hozzátette: , Látod, Sha Yike, ez az, amit mi nagyon gyorsan megrendezünk, aztán még gyorsabban igyekszünk elfelejteni." Ha azonban a látottakat a Párt nemzetépítési törekvéseit tükröző rítusszerű eseményeként gondolom át, afelől mégsem lehet kétségem, hogy a Tubetnek bemutatott áldozat politikai-megemlékezési rítusként — vagy inkább arra tett kísérletként — értelmezhető. Olyan eseményként, amelynek résztvevői figyelmüket az állam által különösen fontosnak tartott eszmék és érzések felé irányítják. Közülük jelen esetben a legfontosabb a sibék — az állam által elképzelt és elvárt — identitásának megidézésére tett kísérlet volt, ami — Paul Connerton szóhasználatával élve — nem értelmezhető másként, mint a múlt egyfajta , kollektív önéletrajzként" való megértésére tett kísérletként (vö. Connerton 1989: 70). A Nyugatra Telepítés Ünnepén Tubet szobra előtt bemutatott áldozati esemény tehát a Párt azon törekvésének része, hogy életre hívja Kína nemzeti kisebbségeinek , intézményesített kisebbségi identitását". Ezt a célt szolgálta — és szolgálja minden egyes évben — a Tubet szobra előtt bemutatott áldozás révén megidézett , kollektív sibe nemzetiségi életrajz": Tubet hőstettétől, a hazáért hozott áldozatától kezdve a dicső régmúlt megidézésén keresztül egészen a nemzet jövőjét szimbolizáló gyermekek fellépéséig bezáróan. Mindezek a szimbolikus formákban megjelenített eszmék és érzelmek azonban csupán a politikának a társadalom működésével kapcsolatos konkrét elképzeléseit reprezentálják. Mint ilyenek, azt a célt szolgálják, hogy az egyének tudata feletti kognitív ellenőrzés gyakorlása, illetve a nemzet szimbolikus megteremtése által létrejöjjön és rögzüljön a politikai struktúra hivatalos verziója. E tekintetben a leggyokatmondóbb éppen az, hogy ki vehetett részt a Tubet szobra előtt bemutatott áldozáson, és miért. Hiszen már önmagában az a tény, hogy az adott eseményen csak a politikai és értelmiségi elit, a velük együttműködő és a politikai akarat érvényre juttatását segítő káderek, továbbá az esemény , szócsöveként" szolgáló médiaszakemberek lehettek jelen, a , nemzet teremtőinek" hierarchiáját rajzolta ki. Éppen ,csak" a nemzetet alkotó tömegek lettek az áldozáson kívülre rekesztve, mint ahogy rejtve maradtak mindazon konfliktusok is, amelyek a sibe tudáselit tevékenységét végigkísérték a , lojalitásért autonómia" elv mentén folytatott , küzdelmek" során. Hasonlóképp, homályban maradtak mindazon entitások is, amelyek a sibe etnikus nacionalista törekvéseket ténylegesen táplálták és táplálják.
