Seite 200 [200]
OCR
198 ¢ A MARTiRIUM HOMALYABOL juttatásának gyakorlata szempontjából azonban az új évezred jelentős valtozásokat hozott. Mindazok az entitások, amelyek révén a sibe tudáselit éltetni kívánta a sibék egységét — egyszersmind táplálva történelmi tudatukat is — a kínai nemzet és állam kulturális örökségének részévé lettek (vö. Lowenthal 1996]. Mint már említettem: a Sibe Ősök Temploma előbb tartományi (2003), majd orszägos szinten (2006) a kulturälis öröksegvedelmi műemlékek rangjára emelkedett. 2006-ban a Nyugatra Telepítés Ünnepe is felkerült a szellemi kulturális örökség listára." Ugyancsak nagy figyelmet kapott Han Oikun , családfa-egyesítő" története is, amelyre állami szinten 2001-ben figyeltek fel, mint a 21. századi szocialista modernizáció utóbbi tíz esztendejének kiemelendő példájára (Han 2004: 65]. Evvel kapcsolatban hangsúlyozni kell azért, hogy a figyelem nem elsősorban Han Cikun családfáira vagy , családfa-egyesítő" történetére irányult. Sokkal inkább Han Oikun publikációs tevékenységére, ami a , családfa-egyesítő" történet révén — kimondva-kimondatlanul is — annak megértetését célozta, hogy miért fontos a sibék számára a családfákhoz köthető értékeik , átmentése" a jelenbe (vö. Han 2005]. A kérdés már csak az, hogy milyen következményekkel jár együtt mindez. Azzal, hogy a sibe etnikus nacionalista törekvéseket éltető eszme pillérei az egységes kínai nemzeti kultúra víziójának kézzel foghatóan is a részévé válnak, és ezzel együtt az eszme maga a jelentőségét veszti? Vagy éppen ellenkezőleg, az eszme továbbra is megtartja normatív és formatív erejét? Munkám végén - egy kitekintés erejéig — visszatérek tehát kiindulópontomhoz, a Chabucha’er Sibe Autoném Járásba, hogy ott, a Nyugatra Telepítés Ünnepének egy kiemelt példáján keresztül tekintsem át a kérdést a fenti változások fényében. 2.1. Az oroszlán álma A fentiek alapján azt hihetnénk, hogy a Nyugatra Telepítés Ünnepe nem hozott semmi újat a Xinjiang Ujgur Autonóm Területen élő sibék számára. Különösképpen nem a Chabuchaer Sibe Autonóm Járásban élő sibe közösség számára, akik körében — mint mar volt réla sz6 — az ünnep mindig is a sibe hagyományok részét képezlhet]te. Valójában azonban a Nyugatra Telepítés Ünnepe itt is, akárcsak a sibék valamennyi többi csoportjánál, már nem csak arra szolgált, hogy az átélt történelmi trauma megőrződjön a sibék emlékezetében. Az ünnep 1983-ban kitalált formája — a politikai mártírium hangsúlyozása révén - sokkal inkább a , sibe nemzet" mozgósítását célozta meg. 30 A kulturális örökség fogalmának térhódításáról bővebben lásd Fejös 2005.
