Seite 190 [190]
OCR
188 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL arról van szó, hogy a templom 1985-ben helyreállított középső csarnoka a könyv kiadásakor már a Nyugatra Telepítés Ünnepének áldozatbemutató helyévé lett.?'° Ahhoz, hogy ezt a kijelentést a maga jelentőségében érthessük meg, szólni kell a , nemzetépítő" törekvéseknek egy olyan mozzanatáról, amelyre eddig nem tértem ki. Közelebbről egy olyan elképzelésnek a , felröppentéséről", majd ,elhintéséről" amelyet sem a Nagy Nyugatra Telepítés történetét ismertető történeti munkákban, sem a Taiping templom mandzsu nyelvű sztéléjének szövegében, tehát egyetlen , hiteles" történeti forrásban vagy munkában sem találtam meg. Rendre feltűnik viszont azokban a visszaemlékezésekben, amelyek a Nyugatra Telepítés Ünnepének életre hívásáról szólnak. Hadd idézzek ismét Han Oikuntól: 1764-ben (Oianlong uralkodásának 29. évében), a régi naptár szerinti 4. hó 18. napján a hozzátartozóikat kísérő szülők és testvérek, rokonok és barátok a városokból a shengjingi Sibe Ősök Templomában - a Taiping templomban gyűltek össze, hogy nyugatra települő szeretteiket búcsúztassák. Őseiknek állatáldozatot mutattak be [...]. INa— Han 2010: 431) (3/39. sz. melléklet) Vagyis mindössze két évvel azután, hogy a Taiping templomot (,,a Sibe Ősök Templomát") 1986-ban először azonosítják olyan , szent" helyként, ahol az északkeleti sibék az ünnep alkalmából összegyűlnek, megfogalmazódik az összegyűlés oka is, csakhogy immár 200 évvel korábbra visszavetítve: nyugatra települő szeretteiket ott búcsúztatták az , őshazában" lészakkeleten, Mandzsúriában) maradó sibék! Tehát 1986-ról 1988-ra a mítosz tovább épül, kerekedik, egyre hihetőbb, , valósághű" magyarázatokkal szolgálva arra, amire nhiteles" történeti bizonyítékok nincsenek: hogy a Taiping templom valóban a , sibe ősök" temploma volt, amelyet már a Nyugatra Telepítés előtt is az egységes sibe etnikum szent helyeként használtak; ahol épp ezért 1764-ben egymástól búcsút vettek a szétváló , nemzettestek"; s amit 1764 után, sőt azóta folyamatosan, a szétválás emlékének, az arról való megemlékezésnek szenteltek/szentelnek. A fenti sorokban ezek alapján nem tudok mást látni, mint a sibe tudáselit abbéli szándékát, hogy múlt- és , nemzetépítő" törekvéseit az újabban napvilágra került irattári forrásokhoz igazítsa, illetve — sokkal inkább - hogy ez utóbbiakat céljainak és elképzeléseinek függvényében átírja. Mindez - véleményem szerint — egyszerre két célt szolgált: a hazaszeretet jegyében legitimálni a Nyugatra Telepítés Ünnepének megkonstruálását avagy életre hívását, és vele egyetemben jogot formálni a mártírium szent helyének végleges megformálására. A Sibe Ősök Templomának felújítása érdekében folytatott harc jó néhány éven keresztül folyt. 1985 után a sibe tudáselit tagjai — köztük maga Han 213 Lásd e kötet 140. oldalát.
