Oldal 156 [156]
OCR
154 + A MARTiRIUM HOMALYABOL feljebbjutáshoz és egy adott tisztség örökösödési jogának bizonyításához mar a 17. század első harmadától kezdve szükséges volt a származás igazolása (Li 2006: 3-4].173 1735-ben maga Oianlong császár adta parancsba a mandzsu nyolczászlós hadseregben szolgálatot teljesítő katonák és más tisztviselők családfájának összeírását. Nem titkolt célja a mandzsu etnikus identitás megerősítése volt (Li 2006: Előszó, 1-2]. A könyv, amely végül A Nyolc Zászlóbeli mandzsuk nemzetségeinek annotált feljegyzései címen 1744-ben készült el, 80 kötetből áll, és mintegy húszezer, 1114 nemzetséghez tartozó ember nevét őrizte meg." A sibe családfák szerkesztésének a nép körében elterjedt gyakorlatára — a mandzsu családfákkal egyetemben - legelőször Kangxi császár idejéből maradtak fenn peldäk (Tongjia - Wen 2009: 144). Ezek közül valö a Han Qikun nemzetsége által őrzött mandzsu nyelvű családfa is. 1.2.1. A mandzsu nyelvű családfa 1872-ből A Han Oikun által nyilvánosságra hozott nemzetségi családfák közül a mandzsu nyelven írt családfa a legrégebbi (lásd 33. sz. fotó). Rajta mindössze egyetlen sornyi kínai szöveg található; ez a sor a családfa jobb szélén fut, és a családfa szerkesztésének idejéről, illetve a családfát írók személyéről tájékoztat: Tongzhi uralkodásának 11. évében, 12. hó 3-ának szerencsés napján hozzáírván és kiigazítván tisztelettel egységbe rendezte Yongkui és Jilinga (lásd 3/22. sz. melléklet) E szerint a Han Oikun által őrzött családfát 1872-ben írták meg. Formai tekintetben az adott családfa a vászon- vagy selyemleplekre írt ún. , feljegyzésleplek" közé tartozik. Ezek mellett a sibék körében a családfák formája szerint külön szokás számon tartani még a könyvszerű formában vezetett ún. , feljegyzéskönyveket" is. Az előbbieket kínai nyelven pudannak, az utóbbiakat pushunak nevezik (Tongjia — Wen 2009: 144]. Mandzsussibe nyelven azonban ma csak a booi durugan kifejezéssel utalnak a családfákra, 173 A vonatkozó dokumentumokból tudni lehet, hogy a nyolczászlós hadsereg szemrevételezésére minden harmadik évben sort kerítettek. Ha a fiúgyermekek elérték 16. vagy 18. életévüket, szolgálatra alkalmasnak tekintették őket. Ilyenkor valamennyiüknek regisztrálniuk kellett, etnikus hovatartozásuk és hivatali pozíciójuk megadásával (Xinjiang Shaoshuminzu Gujiban - Beijing Shi Minwei Gujiban 2003: 3-4). 14 Az eredetileg Hong Zhou, F’ertai, Fu Min, Xu Yuanmeng &s mások által szerkesztett könyvet 2002-ben adtäk ki üjra (Hong 2002). A kinai nyelvü üjrakiadäs härom nagyobb lélegzetű kötetbe sorolta az eredeti anyagot (1-350, 351-668, 669-986). Aharmadik köteten belül a családfák felsorolása a szolgálatot teljesítők életrajzi adatainak (behódolás ideje, lakhely, pozíció stb.) ismertetésével együtt a 872. oldalon ér véget; utána a mellékletben, a csatolt keresőrendszerben lehet a nevek között tájékozódni.
