Seite 154 [154]
OCR
152 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL A sibék innen 1765 -— holdnaptár szerinti — harmadik havának elején indultak tovább. Az Altaj vidékéhez érve azonban újból várakozniuk kellett, hogy a tavaszi áradás után a csapatok útját álló megduzzadt vízfolyások leapadjanak. A magukkal hozott élelem ekkor már csak egyetlen hónapra volt elegendő, és az út során újonnan beszerzett ló- és teveállományból is rengeteg odaveszett. Végül a szolonok!§5 táborának vezetője volt az, aki a holdnaptár szerinti hatodik hónapban a sibék elé ment, a fogadásukra (Wu — Zhao 2008c: 62). Az 1764-ben indult csapatok több mint egy év utan, 1765 — holdnaptar szerinti — hetedik havának 22. napján értek el az Ili vidékére, ahol előbb a folyó északi partján ütöttek tábort (Guan 1988:15],1€6 majd a katonai vezetők döntésének engedelmeskedve, 1766 holdnaptár szerinti első havában — miután a víz befagyott — átkeltek a jégen, hogy a folyó déli partján telepedjenek le (Guo 2005: 344). A vidékre való megérkezésük után az eredetileg hat zászlóba sorolt sibéket, miután 1766 tavaszán megkezdték a folyótól délre eső földek megművelését és — az eredményesebb gazdálkodás reményében - a csatornák kiépítését, nyolc zászlóba sorozták. Maga a , sibe tábor" elnevezés is ekkortól élt, utalva arra a rendszerre, amelyben a sibék táborhelye lassanként elnyerte a mai Chabucha’er Sibe Autonóm Járásban élő sibék emlékezetében a nyolc sibe faluról ma is őrzött képet. És bár az új vidéken való letelepülés nem ment zökkenőmentesen, a sibék lassanként megszokták az Ilitől délre eső területeken folytatott életet. Leszármazottaik pedig, akiknek lélekszáma az áttelepítést követő 50 esztendő alatt több mint kétszeresére nőtt (Xinjiang Shaoshuminzu Gujiban — Beijingshi Minwei Gujiban 2003: 10), a földet valóságos , magtárrá" változtatták. 165 Evenki alcsoport. 166 A folyó vidékére való megérkezésükkor — a Mongólián át vezető út során bekövetkező elhalálozások és születések következtében - a sibék 5050-en voltak (Wu — Zhao 2008c: 61); a lóállomány még ekkor is meghaladta a 2000-et, az ökrök száma azonban nem érte el az 500-at (Guo 2005: 347]. 167 Az ún. Sibe Nyolc Zászló rendszerén belül minden egyes zászló egy-egy sibe nirunak feleltethető meg. A felosztás a következőképpen alakult: Első niru — keretes sárga zászló; Második niru = sima sárga zászló; Harmadik niru — sima fehér zászló; Negyedik niru = sima vörös zászló; Ötödik niru — keretes fehér zászló; Hatodik niru — keretes vörös zászló; Hetedik niru — sima kék zászló; nyolcadik niru — keretes kék zászló ([Dimulati 2008: 6—7]. A sibe táborhely részét képezte még továbbá 18 őrhely, de a sibék ezeken kívül más, a szolonok táborához tartozó őrhelyeknél stb. is teljesítettek szolgálatot (Guan 1988: 17]. A sibe tábor nyolc zászlajának véglegesítése, többszöri átszervezés után, 1828-ra fejezödött be (Xinjiang Shaoshuminzu Gujiban - Beijing Shi Minwei Gujiban 2003: 5). 168 A folyó deli partjára költözés első évében sáskajárás pusztított, amely a termés nagy részét elpusztította (Guo 2005: 346]. 169 Levéltári anyagok alapján az is pontosan rekonstruálható, hogy a földművelés megkezdéséhez a sibék milyen típusú gabonamagvakból mekkora mennyiséget kaptak. Ezek részletes ismertetését lásd Guo 2005: 346.
