Oldal 120 [120]
OCR
118 ¢ A MARTiRIUM HOMÁLYÁBÓL Ez utóbbiak alapján tudni lehet, hogy Han Oikun, aki nyugdíjazása előtt a Shenyangi Pedagógiai Intézet" munkatársaként dolgozott, 1956 júliusában kapta meg felhatalmazását, hogy Liaoning tartomány képviseletéhez csatlakozva Pekingbe utazzon, és részt vegyen az Oktatási Minisztérium által összehívott ülésen. Han Cikun ekkor határozta el, hogy Pekingbe érve felkeresi a Központi Nemzetiségi Főiskolát?" — amely akkor már az etnikus klasszifikációs program központjának számított —, abban a reményben, hogy ott találkozhat olyan, a Xinjiang Ujgur Autonóm Terület vidékéről érkezett, sibe nemzetiségű diákokkal vagy tanáremberekkel, akik az adott intézmény kötelékéhez tartoznak (Han 2004: 12). A talälkozöra - ami Han Oikun feljegyzéseiben úgy szerepel, mint az egymástól elszakított sibék 1764 utáni első kapcsolatfelvétele (Han 2004: 12) - valóban sor került, aminek következményeként megkezdődött a sibék kapcsolatrendszerének kiépítése. 1956 augusztusában, az első kapcsolatfelvétel nyomán, küldöttség érkezett a Xinjiang Ujgur Autonóm Területről Mandzsúriába, akik között öt sibe is volt: Su Deshan, Bofertala Mongol Autonóm Megye pártbizottságának kádere; Aleke, Huocheng Járás Yiche Gashan Sibe Falu faluvezetője; Guan Xingcai, sibe költő; Fu Lishan, Yili Kazak Autonóm Megye pártbizottságának kädere; és Na Qintai, a csoportot kísérő orvos [Na - Han 2010: 1] (lásd 29. sz. fotó). 29. sz. fotó. Han Oikun és a Shenyangba látogató sibe küldöttség 1956-ban: Su Deshan és Na Ointai (álló sor, balról jobbra); Aleke, Han Qikun, Guan Xingcai és Fu Lishan (ülő sor, balról jobbra). Reprodukció a Han Oikun leszármazottainak tulajdonában lévő fotóról §6 A mai Shenyangi Egyetem Pedagógiai Intézete. §7 A mai Központi Nemzetiségi Egyetem.
