Oldal 120 [120]
118 ¢ A MARTiRIUM HOMÁLYÁBÓL
Ez utóbbiak alapján tudni lehet, hogy Han Oikun, aki nyugdíjazása előtt
a Shenyangi Pedagógiai Intézet" munkatársaként dolgozott, 1956 júliusá¬
ban kapta meg felhatalmazását, hogy Liaoning tartomány képviseletéhez
csatlakozva Pekingbe utazzon, és részt vegyen az Oktatási Minisztérium
által összehívott ülésen. Han Cikun ekkor határozta el, hogy Pekingbe érve
felkeresi a Központi Nemzetiségi Főiskolát?" — amely akkor már az etnikus
klasszifikációs program központjának számított —, abban a reményben, hogy
ott találkozhat olyan, a Xinjiang Ujgur Autonóm Terület vidékéről érkezett,
sibe nemzetiségű diákokkal vagy tanáremberekkel, akik az adott intézmény
kötelékéhez tartoznak (Han 2004: 12).
A talälkozöra - ami Han Oikun feljegyzéseiben úgy szerepel, mint az
egymástól elszakított sibék 1764 utáni első kapcsolatfelvétele (Han 2004:
12) - valóban sor került, aminek következményeként megkezdődött a sibék
kapcsolatrendszerének kiépítése. 1956 augusztusában, az első kapcsolat¬
felvétel nyomán, küldöttség érkezett a Xinjiang Ujgur Autonóm Területről
Mandzsúriába, akik között öt sibe is volt: Su Deshan, Bofertala Mongol
Autonóm Megye pártbizottságának kádere; Aleke, Huocheng Járás Yiche
Gashan Sibe Falu faluvezetője; Guan Xingcai, sibe költő; Fu Lishan, Yili
Kazak Autonóm Megye pártbizottságának kädere; és Na Qintai, a csoportot
kísérő orvos [Na - Han 2010: 1] (lásd 29. sz. fotó).
29. sz. fotó. Han Oikun és a Shenyangba látogató sibe küldöttség 1956-ban: Su
Deshan és Na Ointai (álló sor, balról jobbra); Aleke, Han Qikun, Guan Xingcai és
Fu Lishan (ülő sor, balról jobbra).
Reprodukció a Han Oikun leszármazottainak tulajdonában lévő fotóról
§6 A mai Shenyangi Egyetem Pedagógiai Intézete.
§7 A mai Központi Nemzetiségi Egyetem.