OCR
114 + A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL 1. A templom sztéléje, avagy a kőbe vésett múlt életre keltése A Kínai Népköztársaság megalapítását követő évben, a kínai nemzeti egység megteremtésének céljából, 1950-ben készült el a , nemzetiségi káderek kinevelésének megvalósíthatóságáról szóló tervezet". Ennek keretében kezdődött meg a sibe nemzetiségű káderek kitanítása is (Ban 2010: 107]. A kommunista párt hat év múlva, 1956-ban, az etnikus klasszifikációs programmal szoros összefüggésben hirdette meg a , nemzetiségek társadalmának és történetének országos szintű adatgyűjtési munkáját", amely - részét képezve a központi nemzetiségi munkára irányuló programnak (Ji 2004: 1) — elsődlegesen a nemzetiségi autonóm területeken élő nemzeti kisebbségek életkörülményeinek feltárását célozta meg. Újabb két év múlva, 1958-ban, a fenti kutatómunka első eredményeire alapozva vette kezdetét a , nemzeti kisebbségek rövid történetének és krónikájának összeállítását célzó országos szintű munka". Az adott munkafolyamaton belül, a Párt által kiválasztott nemzetiségi kutatók három könyvsorozat megszerkesztését kapták feladatul: (1) A kínai nemzeti kisebbségek rövid történetét; (2) A kínai nemzeti kisebbségek nyelvének krónikáját;"! és (3) A kínai nemzeti kisebbségek helyi jellegzetességeit áttekintő könyvsorozatok összeállítását (,, Xibozu Jianshi" Bianxie Zu — , Xibozu Jianshi" Xiudingben Bianxie Zu 2008: Elész6, 1-2). A fenti célkitűzések hozták meg annak a lehetőségét is, hogy az egymástól elszakított sibék közel kétszáz év után, a Nagy Nyugatra Telepítés eseménye óta először, ismét felvegyék egymással a kapcsolatot. Legalábbis ez derül ki A kínai sibe emberek című könyvben közölt tanulmányokból és memoárokból, amelyek betekintést engednek a korszak történelmébe. Az itt közölt, az értelmiségi és politikai elit által írt visszaemlékezések valóságos mementói 81 A nemzeti kisebbségek által használt írásrendszerek létrehozására és/vagy megreformálására, továbbá a nemzeti kisebbségek beszélt nyelvének vizsgálatára irányuló program 1950-ben vette kezdetét, szoros összefüggésben a Kínai Kommunista Párt azon ígéretével, hogy az új, egységesített soknemzetiségű államon belül minden nem-han etnikumnak joga van saját nyelvének és kultúrájának megőrzésére. Ez a rá következő évben, 1951-ben a nemzetiségi nyelvi káderek képzésének programjával bővült. Ezek a törekvések 1955-56ban, a nemzetiségek társadalomtörténetének országos szintű adatgyűjtési munkájának keretében új lendületet kaptak, annál is inkább, mert az etnikus klasszifikációs programon belül a nem-han etnikumok kategorizálása elsődlegesen a nyelvészeti kutatásokon alapult. A fent kiemelt, a nemzeti kisebbségek nyelvének vizsgálatát célzó könyvsorozat az akkor született kutatási eredményeket fűzte egybe.