OCR
I. NEMZETEN INNEN, NEMZETSÉGEN TÚL ? 107 Hu Wenxiao és Hu Linchang minden szava, sőt egész előadásmódja arról árulkodott, hogy nem először idézték fel a történetet. E történet — amelyhez hasonlóakat százával lehet feljegyezni a sibék körében — jelentőségét két ok miatt szükséges hangsúlyozni. Először, mert éppen ezen és az ilyen történeteken keresztül válik leginkább megragadhatóvá az ősökre való emlékezés és azon keresztül a múltra vonatkozó tudás identitásformáló szerepe: az, ahogyan az ősökről őrzött történeteket felidézve a nemzetségi tagok újrateremtik, újra kinyilvánítják és megerősítik nemzetségük együvé tartozásának érzését. Másodszor, mert -— ahogy láttuk - e történetek kiválóan példázzák, hogy miként is (relkonstruálódik a nemzetségek múltja, ami rávilágít a folyamat legfőbb jellemzőjére: a történelem fikcióval való elegyedésére. Ez a két ok az, ami miatt a sibe etnikus nacionalista törekvések legfőbb , forrásának" az ősökhöz kapcsolódó tudást, azon túl pedig az identitäsformälö emlekezet életben tartásának / életre keltésének igényét kell tartanom. A fenti példa kapcsán ugyanakkor felmerülhet a kérdés: mennyiben releváns egyetlen nemzetség családfájának rekonstrukciója alapján egy egész nemzetiségre vonatkozóan következtetésekre jutni? A válasz az, hogy a példák csak látszólag vonatkoznak egyetlen nemzetségre, a Hüsiharikra. Valójában - ahogyan azt majd a következő fejezetekben kifejtem — e példák távolról sem egyediek, sőt ellenkezőleg, tipikusak: átlépik a nemzetségi kereteket, és nemzetiségük egészére vonatkoztathatóak. Saját, első kézből származó terepanyagom pusztán arra szolgált, hogy egy általános folyamatot a maga konkrét valóságában tudjak bemutatni. A Hüsiharik őseihez fűződő viszonyán keresztül azt a folyamatot kívántam illusztrálni, amelynek során a nemzetségi tagok közös halottakkal és közös ősökkel rendelkező csoportként igyekeznek meghatározni önmagukat egy olyan ideológiai-politikai hatalomnak alárendelve, amely éppenséggel az ősökről őrzött tudás alapján formálódó identitáslok) felülírására törekszik. A fentiekben bemutatott igényekből és lehetőségekből táplálkoztak a sibe tudáselit azon tagjai is, akik az 1950-es években, mindössze néhány évvel a kommunista párt hatalomra kerülését követően azt a feladatot kapták, hogy a formálódó kínai nemzeten és államon belül kijelöljék nemzetiségük ,etnikai tartományának" határait. Ennek a célnak az elérését — az egymástól elszakított sibék két nagy csoportja közötti különbségek okán — a közös nyelvre vagy kultúrára való hivatkozás nem segítette volna. Maradt hát a közös múlt és emlékezet életre hívása: e folyamat pedig részben az egyes nemzetségek történetére és leszármazási vonalaira vonatkozó írott feljegyzések felgyűjtésével, valamint szóban áthagyományozott narratíváik lejegyzésével indult meg. Mintha csak egy régen elveszett, történelmet és mítoszt elegyítő családfát akartak volna újra megrajzolni.