Oldal 82 [82]
80 ® A MARTIRIUM HOMALYABOL
Minderre nem sokkal a Kínai Kommunista Párt 1949-es hatalomra jutását
követően, Mao Ce-tung életének utolsó évtizedében került sor.
Mao Ce-tung hatalomra jutása és a Kínai Népköztársaság megalapítá¬
sa elvben a politikai stabilitás és a gazdasági fejlődés megteremtésének a
lehetőségét hozta magával Kína nemzeti kisebbségei számára. Az utolsó
császári dinasztia bukását követő zűrzavaros idők után ugyanis lassanként
helyreállni látszott az ország területi egysége, és — elsősorban — a Szovjetunió
segítségével stabilizálódott a pénzügyi helyzet is: újraindult a termelés és
az áruforgalom, valamint kiépült a szegényrétegeket támogató politika is,
amelynek leglátványosabb eleme a földosztás volt (Szajp — Tőrös 2010: 163).
A hatalomra jutó kommunista rezsim a társadalmi fejlődés kérdését
helyezte politikájának középpontjába. E cél elérése mindenekelőtt a tár¬
sadalom átalakítását követelte meg. A megformálni kívánt új, egyesített
soknemzetiségű állam kiépítésének lehetősége és a Párt hatalmának legiti¬
málása attól függött, hogy az új ideológiai-politikai hatalom vezetői képesek
lesznek-e a Kína határain belül élő etnikumokat beolvasztani a formálódó
kínai nemzeti egységbe.
A társadalom radikális átalakításának támogatói és a náluk gyakorlatia¬
sabb vezetők törekvései azonban gyakorta konfliktusokat idéztek elő. Mao
Ce-tung ekkor hozott döntései mély válságba sodorták az országot. Ilyen
volt példának okáért a széles néptömegek éhhalálához vezető , nagy ugrás"
program (1958-1961), ami miatt személyének megítélése mind a mai napig
ambivalens." Ide kapcsolódik a kulturális értékek elpusztítását, az értelmi¬
ségiek meghurcolását és a hagyományok radikális felszámolását célul kitűző
Nagy Proletár Kulturális Forradalom is. Ez volt az az esemény, ami a sibék
egymástól elszakított mindkét csoportján belül nagy csapást mért az ősökről
és a múltról őrzött tudásra.
A kulturális forradalom során ugyanis számos családfa odalett. Az akkor
megsemmisített családfák javát a nemzetségek tagjai maguk égették el vagy
ásták el a föld mélyére félelmükben. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy
családfák ne maradtak volna fenn, és/vagy hogy az ősök emlékezetben tartása,
illetve a róluk őrzött tudás veszített volna jelentőségéből. Éppen ellenkezőleg:
az ősökre vonatkozó tudás felejtésének hatalma mintha abban lis) állna, hogy
életre hívja és táplálja az identitásformáló emlékezés igényét — ahogyan azt
az alábbi példákon keresztül láttatni igyekszem.
# Andrew B. Kipnis Mao Ce-tung Kínáját egyenesen a teokrácia sajátos formájaként értel¬
mezi (Kipnis 2001: 36).