Seite 79 [79]
I. NEMZETEN INNEN, NEMZETSÉGEN TÚL ? 77
lefolytatott első, hivatalos népszámlálásának nyilvánosságra hozott adatai is
egyértelműen mutatják, hogy míg a sibe identitás megőrzése az áttelepített
sibék esetében mintegy magától adódott, addig a sibék északkeleten maradt
csoportjainak csupán töredéke őrizte/őrizhette meg identitását.
Az 1950-es évek második felében, amikor az etnikus klasszifikációs prog¬
ram részeként megkezdődött a nemzeti kisebbségek rövid történelmének
megírására irányuló program, és az egykoron egymástól elszakított csoportok
lehetőséget kaptak az újbóli kapcsolatfelvételre, e csoportok képviselői azt
tapasztalták, hogy a közös múltra vonatkozó közös tudásuk elenyésző volt.
A sibék történetének megírásán keresztül tehát egy olyan múltkép megalko¬
tása vette kezdetét, amelynek segítségével a sibék újraértelmezhették közös
történelmüket.
Az ehhez felhasználható tudás pedig a halottakra — vagy még inkább
az ősökre — való emlékezés kiemelt fontosságán alapszik. Azon belül is
mindenekelőtt a családfaírás évszázadokra visszatekintő hagyományán, amely
döntő szerepet játszott az identitásformáló emlékezet életben tartásában mind
az északkeleten, mind az északnyugaton élő sibék körében. Az ősökre való
emlékezés jelentősége pedig nem változott a Nagy Proletár Kulturális Forra¬
dalom után sem, jóllehet ez volt a legnagyobb - ha nem is az első — csapás,
ami a családfákat és rajtuk keresztül az ősökre vonatkozó tudást érte. E tudás
fontossága olyannyira nem változott az idők folyamán, hogy mára az ősök
emlékezetben tartása és a velük kapcsolatos tudás maradt az egyetlen olyan
szelete a sibe kultúrának, amely a sibék egymástól elszakított mindkét nagy
csoportját áthatja, a halálhoz, a temetéshez és a halotti emlékszokásokhoz
köthető rítusokon keresztül nagy hatást gyakorolva a sibék mindennapjaira
is. Visszatérek hát az Ötödik falu temetőjébe, a szertartáshoz, amin részt
vettem, hogy az ott látottakból kibontva tárjam fel részleteiben azt az em¬
lékezés és felejtés mezsgyéjén vívott küzdelmet, amelynek során az ősökre
vonatkozó tudás a sibe etnikus nacionalizmust meghatározó forrássá vált.
1.1.1. A felejtés hatalma
Kutatäsom tehät a Chabucha’er Sibe Autonöm Järäsban, az Ötödik falu
temetőjében vette kezdetét, azon az ősöknek bemutatott áldozáson, amelyen
Hu Wenxiao nemzetségének körében, a beköszönő holdújév alkalmából
részt vettem. Még most is élénken emlékszem, hogy annak idején mennyire
meglepett az áldozat bemutatásának monotonitása, vagy még inkább: hét¬
köznapi jellege. Nem hangzottak el sem imák, sem énekek, és nem voltak
koreografált formákba zárt mozdulatok sem. Zavarba ejtően természetesnek,
mindennapinak hatott minden szó és tett.
Később, amikor alkalmam nyílt rá, meg is kérdeztem Hu Wenxiaót, hogy
az ősöknek bemutatott áldozáskor sosem mondanak imádságot. Ő határo¬