E kérdés megválaszolásával egyszersmind jelzem azt is, hogy Han Qikun
, családfa-egyesítő" történetére a Nagy Nyugatra Telepítés mártíriumi esz¬
méjének második pilléreként tekintek.
E fejezet legfőbb forrásául — hasonlóan munkám első fejezetéhez — a te¬
repomunkám során dokumentált családfák szolgálnak. Ugyanakkor magát
a fejezetet egy, a Han Oikun memoárgyűjteményében feljegyzett történetre
építettem fel (Han 2004: 11-20).
A munkámban megkezdett és szándékosan elvarratlanul hagyott szálakat
munkám negyedik, egyben utolsó fejezetében vezetem tovább, a fejezetet
ott kezdve meg, ahol az előzőeket abbahagytam. Akkortájt következett be
ugyanis az az ideológiai-fogalomhasználati fordulat, amely Kína nemzeti
kisebbségeitől a hazaszeretet felmutatását követelte meg. Ennek hatására
hívta életre a sibe tudáselit a sibék , nemzeti ünnepét", a Nyugatra Telepítés
Ünnepét, amely a mártíriumi eszme harmadik pillérének is tekinthető.
Az ünnep életre hívása pedig magával hozta annak lehetőségét is, hogy
befejeződhessen a mártírium tanúbizonyságának tekintett Taiping templom
újraépítése, és szárnyra kelhessen a , családfa-egyesítő" történet is. Mindezeket
a folyamatokat, átvezetve a jelenbe, munkám negyedik fejezetének második
részében zárom le — az ünnep két olyan kiemelt eseményének tárgyalásán
keresztül, amelyek visszavezetnek nemcsak kutatásaim kiinduló pontjához,
hanem a sibe etnikus nacionalista törekvéseket tápláló és azoknak határt
szabó , keretfeltételek" tárgyalásához is.
Az adott fejezeten belül ismét új forráscsoportot vonok be a vizsgálat¬
ba: a sibék rövid történetének három egymást követő kiadását (Zhongguo
Kexueyuan Minzu Yanjiusuo — Xinjiang Shaoshu Minzu Shehui Lishi Diaocha
Zubian 1963; „Xibozu Jianshi” Bianxiezu 1986; 2008), amelyeknek tükreben
lépésről lépésre nyomon követhető a , hivatalos történetírás" formálásának
kérdése.
Az itt vázolt struktúrában, változó forráscsoportokat kiaknázva igyekszem
tehát bemutatni azt a folyamatot, amelynek során a Nagy Nyugatra Telepítés
mártíriumi eszmévé vált. Ez az eszme, mint már volt róla szó, három pillérre
épült fel: egy, az ősökre és rajtuk keresztül a múltra vonatkozó személyes
emlékezésnek új erőt adó narratívára; a Nagy Nyugatra Telepítés tárgyi
tanújává megtett Sibe Ősök Templomára; és a sibék , nemzeti ünnepére".
E három pillért használta fel a sibe tudáselit arra, hogy a Nagy Nyugatra
Telepítés eseményét a mártírium köntösébe bújtassa, illetve hogy az egy¬
mástól elszakított csoportok homogenizálásának érdekében hangsúlyozza:
,áldozatvállalásuk" legfőbb tanúbizonysága az egymástól elszakított két
nagy csoport kulturális különbözősége. Így az áttelepített csoportok körében
áthagyományozódott kulturális értékek nem közvetlen, hanem közvetett
módon, a mártírium gondolatának hangsúlyozásával állnak immár a sibe
etnikus nacionalista törekvések szolgálatába.