OCR
60 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL dést azonban, hogy a szóban forgó templom a sibe tudáselit múltkonstruáló tevékenysége mentén hogyan vált a nemzetiségi ősök oltárának hordozójává és egyben a Nagy Nyugatra Telepítés eszméjének első pilléreként a mártírium tárgyi tanújává, egyelőre nyitva hagyom. Az adott fejezeten belül több olyan új, az első fejezetben nem használt forrást vonok be a vizsgálatba, amelyekre ettől kezdve gyakorta hivatkozom. Közülük különösen kettőt emelnék ki: az egyik A shenyangi sibék krónikája című, 1988-ban megjelent munka (Shenyang Shi Minwei Minzu Zhi Bianzuan Bangongshi 1988], amelynek szerkesztőbizottsági tagja volt az a Han Qikun is, akit fentebb, a sibe tudáselit tagjaként kiemeltem. A másik az előszóban már említett A kínai sibe emberek című könyv (Na - Han 2010], amelynek szerkesztési munkálataiban Han Oikun szintén részt vett. Az előbbi jelentősége a sibe történelem (re)konstruäläsänak nyomon követésében, az utóbbié a benne közölt, a sibe etnikus nacionalizmus kibontakozásának megértéséhez nélkülözhetetlen forrásnak bizonyuló visszaemlékezésekben, memoárokban rejlik. Ezeket a forrásokat egészíti ki többek között a Taiping templom sztéléjének felirata, illetve az azt elemző kínai nyelvű szakirodalom. Munkám harmadik fejezetének elején ismét visszatérek az 1950-es évekbe, a sibe tudáselit megformálódásának kezdeti eseményeihez, hogy Han Oikun, a sibe etnikus nacionalizmus kiemelkedő alakjának , családfaegyesítő" történetén keresztül? demonstrálhassam a nemzetépítési törekvések személyes emlékezésben rejlő erejét. E kérdést munkám első fejezetében már érintettem, de ezúttal más szemszögből, a sibe tudáselit szemszögéből vizsgálom meg. A családfák, amelyekről munkám e fejezetében bővebben írok, voltaképpen nem mások, mint az ősökről őrzött tudás tárgyi hordozói: olyan, különböző tabuk által övezett tárgyak, amelyekre a nemzetségen belüli leszármazás tényén túl feljegyzésre került/kerülhetett a nemzetségek története is. Az 1950-es években meginduló kutatásokat követően a családfákon feljegyzett történetek felgyűjtése fontos szerepet játszott a sibék történelmének megrajzolásában. De az ezt követő több mint négy évtizedben mindössze egyetlen olyan családfát hoztak nyilvánosságra, amelyen kimutatható volt az 1764-ben egymástól elszakított nemzetségek együvé tartozása. Az, amelyet Han Cikun nemzetsége őrzött, és amelynek történetét - az előző fejezethez hasonlóan - előbb a Nagy Proletár Kulturális Forradalom idejéig, majd annak bukásától egészen az 1980-as évek közepéig követem nyomon. Han Qikun ,,csaladfa-egyesité” törtenetenek kapcsán teszem fel a kérdést, hogy az vajon miért szolgálja leginkább a sibe tudáselit etnikus nacionalista törekvéseit: azért, mert jelképezi, hogy lehetséges az egymástól elszakított nemzetségi ágak egyesítése, vagy azért, mert hangsúlyozza a nyugatra telepítés politikai mártíriumának erejét? 30 A ,családfa-egyesítés" kifejezés Han Oikuntól, a történet írójától származik.