Oldal 62 [62]
60 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL
dést azonban, hogy a szóban forgó templom a sibe tudáselit múltkonstruáló
tevékenysége mentén hogyan vált a nemzetiségi ősök oltárának hordozójává
és egyben a Nagy Nyugatra Telepítés eszméjének első pilléreként a mártírium
tárgyi tanújává, egyelőre nyitva hagyom.
Az adott fejezeten belül több olyan új, az első fejezetben nem használt
forrást vonok be a vizsgálatba, amelyekre ettől kezdve gyakorta hivatkozom.
Közülük különösen kettőt emelnék ki: az egyik A shenyangi sibék króni¬
kája című, 1988-ban megjelent munka (Shenyang Shi Minwei Minzu Zhi
Bianzuan Bangongshi 1988], amelynek szerkesztőbizottsági tagja volt az a
Han Qikun is, akit fentebb, a sibe tudáselit tagjaként kiemeltem. A másik
az előszóban már említett A kínai sibe emberek című könyv (Na - Han
2010], amelynek szerkesztési munkálataiban Han Oikun szintén részt
vett. Az előbbi jelentősége a sibe történelem (re)konstruäläsänak nyomon
követésében, az utóbbié a benne közölt, a sibe etnikus nacionalizmus
kibontakozásának megértéséhez nélkülözhetetlen forrásnak bizonyuló
visszaemlékezésekben, memoárokban rejlik. Ezeket a forrásokat egészíti ki
többek között a Taiping templom sztéléjének felirata, illetve az azt elemző
kínai nyelvű szakirodalom.
Munkám harmadik fejezetének elején ismét visszatérek az 1950-es
évekbe, a sibe tudáselit megformálódásának kezdeti eseményeihez, hogy
Han Oikun, a sibe etnikus nacionalizmus kiemelkedő alakjának , családfa¬
egyesítő" történetén keresztül? demonstrálhassam a nemzetépítési tö¬
rekvések személyes emlékezésben rejlő erejét. E kérdést munkám első
fejezetében már érintettem, de ezúttal más szemszögből, a sibe tudáselit
szemszögéből vizsgálom meg. A családfák, amelyekről munkám e fejezeté¬
ben bővebben írok, voltaképpen nem mások, mint az ősökről őrzött tudás
tárgyi hordozói: olyan, különböző tabuk által övezett tárgyak, amelyekre a
nemzetségen belüli leszármazás tényén túl feljegyzésre került/kerülhetett
a nemzetségek története is. Az 1950-es években meginduló kutatásokat
követően a családfákon feljegyzett történetek felgyűjtése fontos szerepet
játszott a sibék történelmének megrajzolásában. De az ezt követő több mint
négy évtizedben mindössze egyetlen olyan családfát hoztak nyilvánosságra,
amelyen kimutatható volt az 1764-ben egymástól elszakított nemzetségek
együvé tartozása. Az, amelyet Han Cikun nemzetsége őrzött, és amelynek
történetét - az előző fejezethez hasonlóan - előbb a Nagy Proletár Kultu¬
rális Forradalom idejéig, majd annak bukásától egészen az 1980-as évek
közepéig követem nyomon. Han Qikun ,,csaladfa-egyesité” törtenetenek
kapcsán teszem fel a kérdést, hogy az vajon miért szolgálja leginkább a
sibe tudáselit etnikus nacionalista törekvéseit: azért, mert jelképezi, hogy
lehetséges az egymástól elszakított nemzetségi ágak egyesítése, vagy azért,
mert hangsúlyozza a nyugatra telepítés politikai mártíriumának erejét?
30 A ,családfa-egyesítés" kifejezés Han Oikuntól, a történet írójától származik.