OCR
48 + A MARTIRIUM HOMALYABOL tés problematikus lehet. Az identitas képlékenysége miatt ugyanis gyakorta az alanyoktól függ, hogy nemzetként vagy etnikai csoportként határozzák-e meg azt a kategóriát, ahová tartozónak tekintik magukat. Mi több, a nemzeti és etnikai hovatartozás akár helyzettől függően is változhat (Eriksen 1993: 118-120]. Éppen ezért a sibe etnikus nacionalizmus kifejezést találom a legalkalmasabbnak arra, hogy rámutassak a sibék önazonosságának képlékenységére és ezzel együtt a munkám középpontjába állított folyamat Janus-arcú jellegére: arra, hogy a sibe etnikus nacionalizmusnak a történelem (relkonstruálásán keresztül, a kínai nemzeti egység építésén túl velejárója volt a sibe nemzeti identitástudat megformálása is. A folyamat Janus-arcú jellegét azonban nem tudatos választás eredményének vélem. Véleményem szerint ugyanis a lokális elitek bevonása a sibe történelem megírásába csak látszólag tette valóban egyirányú folyamattá a Párt nemzetépítésre irányuló törekvéseit, amelyen belül az identitás formálásának feltételeit állami szintről irányítják. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a történelem megírásában szerephez jutó lokális elitek nemzetépítő tevékenységét legalább annyira meghatározták azok a kérdések és azok a lehetőségek, amelyek az általuk képviselt nemzeti kisebbségnek a nemzetépítés folyamatába direkt módon be nem vont individuumait foglalkoztatták, mint azok a feltételek, amelyeket a Párt szabott meg nekik. Éppen ezért az identitás alakításának folyamatára nem tudok másként tekinteni, mint egy olyan, társadalmi-politikai kontextusban értelmet nyerő, a sibe etnikus nacionalizmus e két szélső pólusa/szintje által hatarolt dialógusra, amelynek középpontjába a sibék lokális elitjei — a történelem (re)konstruäläsän keresztül - az eredet €s a leszármazás kérdését állították (vö. Gladney 1988: 109). A fentiek fényében pedig, az identitás képlékenységével párhuzamosan, a sibe nemzeti kisebbséget sem tudom szubsztanciális, állandó, változatlan közösségnek tekinteni. Az etnikus klasszifikációs program szerinti besorolásuk, majd az azt követő kiigazítási folyamat egyaránt a sibe nemzeti kisebbség konstruált, esetleges és változékony jellegére utal. E miatt a konstruált jelleg miatt, úgy vélem, olyan látószögből érdemes a fenti folyamatra tekintenem, mint amilyen látószögből Rogers Brubaker is szemlélte a szubsztanciális létüktől megfosztott nemzeteket, előtérbe helyezve az egyéni és a kollektív cselekvés kiindulási alapjának és távlatának esetleges, a körülmények függvényében változó, múlékony keretét (vö. Brubaker 1994: 12). Csak ilyen látószögön keresztül lehet véleményem szerint megragadhatóvá tenni azt a politikai erőteret, amely a múltképzet konstruálása során fokozatosan kibontakozó sibe etnikus nacionalizmust életre hívta, majd annak természetét a céloknak megfelelően alakította. A fentiek bizonyítékául legyen elég itt mindössze egyetlen példára, aN Nagy Nyugatra Telepítés változó interpretációira utalni. A Nagy Nyugatra Telepítés