Page 43 [43]
OCR
BEVEZETÉS " 41 juttattak a kínai társadalomtudósoknak - elsősorban az etnológusoknak és a nyelvészeknek — hogy az egységes akadémiai hálózattá szervezett kínai etnológiát a nem-han csoportok kategorizálásának szolgálatába állítsák (Mullaney 2011: 39). Az etnikus klasszifikációs program központja az 1951-ben alapított Központi Nemzetiségi Főiskola — a mai Központi Nemzetiségi Egyetem - lett. Az ott dolgozó társadalomtudósoknak a nem-han csoportok kategorizálásához - a kommunista rezsim iránymutatása szerint — azt a szovjet ndcija- lnemzet-) definíciót kellett alapul venniük, amit Joszif Visszarionovics Sztálin formált meg Lewis Henry Morgan és Friedrich Engels evolúciós téziseire alapozva. Az adott definíció két kulcsfontosságú kritériumot ölelt fel. Az egyik az a négyes modell volt, ami a közös nyelv, a közös élettér, a közös termelési mód és a közös lélektani adottságok megléte révén jelölte ki a nem-han csoportok közötti határokat. A másik kritérium, amely szerint a nemzeti kisebbségek kategorizálása folyt, a nem-han csoportoknak a társadalmi fejlődés öt evolúciós állomáson belüli helyének kijelölése volt. Ezen az öt evolúciós állomáson, vagyis a kezdetleges kommunizmuson, a rabszolgaságon, a feudalizmuson, a kapitalizmuson és a szocializmuson belül a prekapitalista közösségek nem voltak teljes értékű nemzetiségnek tekinthetők. Ebbe beleértették azt a három másik szerveződési formát is, amelyeket a prekapitalista közösségekhez rendeltek: a klánokat, a törzseket és a türzsszôvetségeket (Mullaney 2011: 72). A nem-han csoportok kategorizálásával megbízott kínai tarsadalomtudósok azonban igen hamar felismerték a fenti kategóriák gyakorlatban való alkalmazásának esetlegességeit. Ezért — többek között a nyelvi evolúciós fejlődés sztálini elméletére alapozva — egy olyan kategorizációs rendszert dolgoztak ki, amelyet alapul véve valamennyi prekapitalista evolúciós állomás társadalomszerveződési formájára potenciális minzuként tekinthettek (Mullaney 2011: 82-83). Ennek a szemleletnek a szellemeben, elsösorban nyelveszeti kutatäsokra alapozva, kezdödött meg a Kinai Nepköztärsasäg nemzeti kisebbsegeinek megformálása. Maga a folyamat három nagy szakaszra bontható: az első szakaszban, 1950-1954 között 38, a második szakaszban, 1954-1965 között újabb 16 nemzeti kisebbséget vettek fel hivatalosan a minzuk közé (Wu 2006: 47-48]. Ekkor, a Kínai Népköztársaság második népszámlásakor (11964) a korábbi mintegy 400 nem-han csoport helyett már , csupán" 183-at regisztráltak a népszámlálási biztosok (Hao 2011: 74] — a többit vagy a már megformált nemzeti kisebbségek, vagy ahhanok közé sorolták. Az utolsóként elismert nemzeti kisebbség regisztrációjára a kategorizációs munka harmadik fogalmakat igyekeztek alapul venni (Mullaney 2011: 16). Mivel a nyugati szakirodalmon belül mára az Ethnic Classification Project kifejezés vált elfogadottá, magam is e kifejezést használom.
