Oldal 37 [37]
BEVEZETÉS + 35
kőbe vésett bizonyságára. A templomnál és a sztélénél kézzelfoghatóbb for¬
rást azonban nemigen találni a Nagy Nyugatra Telepítés után északkeleten
maradt sibék identitástudatára vonatkozóan.
A ,kínaivá válás" folyamata végül nem egészen másfél évszázad alatt
meglehetősen sajátságos nyelvészeti és kulturális jellemzőkkel ruházta fel az
egymástól elszakított sibék két nagy csoportját. Olyannyira, hogy példának
okáért S. M. Shirokogoroff a 20. század eleji, mandzsu-tunguz népekről foly¬
tatott kutatásai kapcsán említést sem tesz a mandzsúriai sibékről; helyette
csak az Ili folyó vidékén élő sibe mandzsukról (Sibo Manchu; Shirokogoroff
1924: 14) tudósít. Ahogyan könyvében is írja:
A Mandzsúriában és Belső-Kínában élő mandzsu népcsoportokon kívül a
mandzsuk számon tartanak még egy Ili vidékén (Xinjiang) élő mandzsu
népcsoportot is, nevezetesen a sibe mandzsukat [...] Ezek a többi man¬
dzsu népcsoporttal megegyező klánneveket használnak, és feltehetően a
mandzsu hatóságok vezényelték őket Ili tartományba ugyanabból a célból,
mint az Aihui körzetben élő mandzsukat. (Shirokogoroff 1924: 14 [ford.
Varga Katalin])
A fentiek alapján könnyen érthető, hogy az az identifikációs krízis, amely
az utolsó császári dinasztia bukásával, a kínai nemzeti egység megterem¬
tésére tett első kísérletek során eluralkodott a Kína határain belül élő nép¬
csoportokon, a sibék két nagy csoportját másként érinthette. A teljesebb
kép megértéséhez - és ezzel együtt a sibe identitás további alakulásának
nyomon követéséhez — azonban, a mandzsu-han ellentéten és a , kínaivá
válás" folyamatán túl, nem lehet eltekinteni a Nyugat jelenlététől sem.
A modern kínai nacionalizmus kibontakozásában ugyanis a Kína felosztá¬
sával és gyarmatosításával fenyegető idegen hatalmakkal szemben érzett
kiszolgáltatottságnak legalább olyan fontos szerepe volt, mint a mandzsuk
ellen folytatott küzdelemnek.
Werner Meissner a , Nyugat" okozta krízis elmélyülését az 1840-es évek
elejére, az első ópiumháború (1839-1842] elvesztésének idejére teszi. Véle¬
ménye szerint — a hanok szemszögéből nézve - ez leginkább egyetlen ponton
különbözött a mandzsuk okozta krízistől: abban, hogy míg az utóbbi együtt
járt a mandzsu hódítók asszimilációjával és akkulturációjával, addig a Nyu¬
gat a kínai kultúra lényegét akarta megváltoztatni. Ez a , lényeg" — amely a
,kínaivá válás" folyamatában mintaként szolgált — a han nacionalista értel¬
miség számára elsősorban Kína évezredekre visszanyúló történelmében, a
kínai császárság dinasztiákon és idegen uralmakon átívelő folytonosságának
ideájában, az egységes kínai nyelvben és a filozófiai tradíciókban öltött testet
(Meissner 2006: 3—4).
Werner Meissner szerint a hatalom korábbi legitimációs elvének átgondo¬
lásához végül a régi uralkodó osztályok és a modernizáció híveinek körében