Page 30 [30]
OCR
28 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL mazás ideológiájának nemzetformáló jelentőségét, csupán mindig újabb és újabb köntösbe bújtatták azt. Céljuk az volt, hogy egy , elképzelt közösség" (Anderson 1983) megteremtésével megpróbálják életre hívni a hőn áhított kínai nemzeti egységet, amellyel kapcsolatosan mérvadóvá a hanok több évezredesnek kikiáltott kultúráját tették meg. A fenti célkitűzéstől az 1949-ben hatalomra jutó Kínai Kommunista Párt sem tért el, és a Kínai Népköztársaság kikiáltása csupán az első lépés volt a kínai nemzeti egység megteremtéséhez vezető , szocialista úton". Azon az úton, amelynek , építőkövei" Kína nemzeti kisebbségei lettek. E nemzeti kisebbségek megformálása az 1950-es években kezdődött meg — párhuzamosan az elsö nepszämläläs (1953-1954) levezenylesevel -, &s ma mär hivatalosan 56 nemzetiséget tartanak nyilván Kínában: a lakosság 91,5196-át a han kínaiak teszik ki, míg a Kína határain belül élő etnikumokból fokozatosan megformált 55 nemzeti kisebbség a teljes lakosság 8,4996-át alkotja (Guowuyuan Diliuci Ouanguo Renkou Pucha Bangongshi — Guojia Tongji Ju Renkou he Jiuye Tongji Si 2011: 3-10). A kínai nemzeti egység megteremtésének folyamatából, a közösségteremtő erővel bíró történelmi múlt lrelkonstruálása révén, e nemzeti kisebbségek is kivették részüket. A nemzeti történelem megrajzolása ugyanis már az 1950-es évek második felétől kezdve része volt a Párt etnopolitikájának, amely a kínai nemzeti egység megteremtéséhez vezető út elsődleges feltételének Kína nemzeti kisebbségeinek osztályozását tekintette. A nemzeti történelem pedig a nemzeti kisebbségek történelmének megírásával, eredetük feltárásával és leszármazásuk megrajzolásával, mozaikszerűen (re)konstruälödott. A hivatalosan számon tartott 55 nemzeti kisebbségen belül az általam kutatott sibék a viszonylag kevés lélekszámú nemzeti kisebbségek közé tartoznak: Kína határain belül ma alig valamivel tobb mint 190000 sibe él. Társadalomszervezetük hagyományosnak tekinthető, funkcionális alapegysége a patrilineáris ágazat, a gargan. Ezek az azonos névvel megnevezett, exogám, szolidáris, rituális csoportok, amelynek tagjai közös őstől származtatják magukat, nagyobb egységekbe, nemzetségekbe - az tin. haldkba (vagy hala-mukünokba) - tagolódnak. E vérségi kötelékekre 1764-ben egy császári rendelet mért súlyos csapást, amikor is mintegy 1000 sibe katonát hozzátartozóikkal együtt a Mandzsu Birodalom északnyugati vidékére telepítettek. A sibék akkor, a rendeletnek engedelmeskedve, két nagy csoportra szakadtak. Döntő többségük azóta is az északkeleti tartományokban - Heilongjiang (7608 fő), Jilin (3113 £6) és Liaoning (132 431 fő) tartományokban - él elszórtan, de onnan közel 5000 kilométer távolságra, a Kína nyugati részén fekvő Xinjiang Ujgur Autonóm Területen belül ugyancsak nagyobb lélekszámú közösségeik találhatók (34 399 fő). Nyelvüket, az altaji nyelvcsalád mandzsu-tunguz nyelveinek déli csoportjához sorolt mandzsussibe nyelvet és írásrendszert, valamint szokásaik jelentős részét mára csak az ide áttelepített sibék őrizték meg.
