Seite 30 [30]
28 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL
mazás ideológiájának nemzetformáló jelentőségét, csupán mindig újabb és
újabb köntösbe bújtatták azt. Céljuk az volt, hogy egy , elképzelt közösség"
(Anderson 1983) megteremtésével megpróbálják életre hívni a hőn áhított
kínai nemzeti egységet, amellyel kapcsolatosan mérvadóvá a hanok több
évezredesnek kikiáltott kultúráját tették meg.
A fenti célkitűzéstől az 1949-ben hatalomra jutó Kínai Kommunista Párt
sem tért el, és a Kínai Népköztársaság kikiáltása csupán az első lépés volt a
kínai nemzeti egység megteremtéséhez vezető , szocialista úton". Azon az
úton, amelynek , építőkövei" Kína nemzeti kisebbségei lettek. E nemzeti ki¬
sebbségek megformálása az 1950-es években kezdődött meg — párhuzamosan
az elsö nepszämläläs (1953-1954) levezenylesevel -, &s ma mär hivatalosan 56
nemzetiséget tartanak nyilván Kínában: a lakosság 91,5196-át a han kínaiak
teszik ki, míg a Kína határain belül élő etnikumokból fokozatosan megfor¬
mált 55 nemzeti kisebbség a teljes lakosság 8,4996-át alkotja (Guowuyuan
Diliuci Ouanguo Renkou Pucha Bangongshi — Guojia Tongji Ju Renkou he
Jiuye Tongji Si 2011: 3-10).
A kínai nemzeti egység megteremtésének folyamatából, a közösségteremtő
erővel bíró történelmi múlt lrelkonstruálása révén, e nemzeti kisebbségek is
kivették részüket. A nemzeti történelem megrajzolása ugyanis már az 1950-es
évek második felétől kezdve része volt a Párt etnopolitikájának, amely a kí¬
nai nemzeti egység megteremtéséhez vezető út elsődleges feltételének Kína
nemzeti kisebbségeinek osztályozását tekintette. A nemzeti történelem pedig
a nemzeti kisebbségek történelmének megírásával, eredetük feltárásával és
leszármazásuk megrajzolásával, mozaikszerűen (re)konstruälödott.
A hivatalosan számon tartott 55 nemzeti kisebbségen belül az általam
kutatott sibék a viszonylag kevés lélekszámú nemzeti kisebbségek közé
tartoznak: Kína határain belül ma alig valamivel tobb mint 190000 sibe
él. Társadalomszervezetük hagyományosnak tekinthető, funkcionális alap¬
egysége a patrilineáris ágazat, a gargan. Ezek az azonos névvel megnevezett,
exogám, szolidáris, rituális csoportok, amelynek tagjai közös őstől származ¬
tatják magukat, nagyobb egységekbe, nemzetségekbe - az tin. haldkba (vagy
hala-mukünokba) - tagolódnak. E vérségi kötelékekre 1764-ben egy császári
rendelet mért súlyos csapást, amikor is mintegy 1000 sibe katonát hozzátar¬
tozóikkal együtt a Mandzsu Birodalom északnyugati vidékére telepítettek.
A sibék akkor, a rendeletnek engedelmeskedve, két nagy csoportra szakad¬
tak. Döntő többségük azóta is az északkeleti tartományokban - Heilongjiang
(7608 fő), Jilin (3113 £6) és Liaoning (132 431 fő) tartományokban - él elszór¬
tan, de onnan közel 5000 kilométer távolságra, a Kína nyugati részén fekvő
Xinjiang Ujgur Autonóm Területen belül ugyancsak nagyobb lélekszámú
közösségeik találhatók (34 399 fő). Nyelvüket, az altaji nyelvcsalád man¬
dzsu-tunguz nyelveinek déli csoportjához sorolt mandzsussibe nyelvet és
írásrendszert, valamint szokásaik jelentős részét mára csak az ide áttelepített
sibék őrizték meg.