Oldal 27 [27]
OCR
e BEVEZETÉS 2010 júliusában jártam először Jilin tartomány északi vidékén, Fuyu járásban, a legfőképp han kínaiak, mongolok és sibék lakta Xidahu faluban. Az ott élők házai jóval beljebb húzódnak a főúttól; kukoricaföldek mentén hosszú fasorok vezetnek el a mögöttük megbúvó faluhoz. A véletlen úgy hozta, hogy egy helyi, sibe földműves, Yang Hong vezetett körbe a faluban. Ő volt az, aki felhívta a figyelmemet arra is: ha találkozni akarok valakivel, aki sokat tud a sibékről, mindenképpen keressek fel egy Tong Jingfei nevű embert Jilin tartomány tartományi székhelyén, Changchun városban. Yang Hong egy névjegykártyát is átadott nekem, amelyen ez állt: Tong Jingfei, a Jilin Tartományi Néprajzi Társaság Sibe Nemzetiségi Gyógyászati és Kulturális Örökség Kutatóközpontjának vezetője. A névjegykártyára írtak felkeltették az érdeklődésemet, így másnap már el is indultam Changchun városba. Ám még mielőtt megérkeztem volna, a vonatról telefonáltam Tong Jingfeinek, hogy megkérdezzem: hajlandó-e fogadni engem? Majd, mivel a hangjában némi bizonytalanságot éreztem, látogatásom okát a telefonhívás után sms-ben erősítettem meg: a nevem Sha Yike,? Magyarországról jöttem, magyar doktorandusz vagyok, a sibék történelmét és kultúráját kutatom. Egyetlen perc sem telt bele, és Tong Jingfei máris visszahívott engem: hangjában leplezetlen izgalommal, most már minden kétséget kizáróan biztosított arról, hogy szívesen fogad. A találkozóra nem sokkal az után sor került, hogy Changchunba értem. Tong Jingfei (lásd 3. sz. fotó) mindkét kezében könyvekkel és iratokkal megpakolt szatyrokkal fogadott a szállóban, ahol szobát foglaltam. Amint helyet foglaltunk, egy halom iratot a térdeire fektetve, kutatásainak ismertetésébe kezdett. Én eközben egy, a kezében tartott jegyzetre lettem figyelmes. A kínai karakterekkel írt jegyzet alján ugyanis ott állt latin betűkkel írva a családnevem -— azzal az eltéréssel, hogy a nevem utolsó betűjét nem i-vel, hanem y-nal irtäk, igy: Sarkozy. 3 2005-ben, mielőtt államközi ösztöndíjjal a Kínai Népköztársaságba indultam, hogy egy évet az akkori Pekingi Nyelvi és Kulturális Egyetemen tanuljak, a Kínába induló diákok számára kötelezővé tették a kínai névválasztást. Ekkor, főiskolai tanárom, Dr. Kádár Zoltán Dániel, a Kínai Népköztársaság Magyarországi Nagykövetségének beleegyezésével adta nekem a Sha Yike nevet, amelyet a Kínai Népköztársaságban azóta is , hivatalos" kínai nevemként használok.
