Oldal 27 [27]
e BEVEZETÉS
2010 júliusában jártam először Jilin tartomány északi vidékén, Fuyu járásban,
a legfőképp han kínaiak, mongolok és sibék lakta Xidahu faluban. Az ott
élők házai jóval beljebb húzódnak a főúttól; kukoricaföldek mentén hosszú
fasorok vezetnek el a mögöttük megbúvó faluhoz.
A véletlen úgy hozta, hogy egy helyi, sibe földműves, Yang Hong vezetett
körbe a faluban. Ő volt az, aki felhívta a figyelmemet arra is: ha találkozni
akarok valakivel, aki sokat tud a sibékről, mindenképpen keressek fel egy
Tong Jingfei nevű embert Jilin tartomány tartományi székhelyén, Changchun
városban. Yang Hong egy névjegykártyát is átadott nekem, amelyen ez állt:
Tong Jingfei, a Jilin Tartományi Néprajzi Társaság Sibe Nemzetiségi Gyógy¬
ászati és Kulturális Örökség Kutatóközpontjának vezetője.
A névjegykártyára írtak felkeltették az érdeklődésemet, így másnap már
el is indultam Changchun városba. Ám még mielőtt megérkeztem volna,
a vonatról telefonáltam Tong Jingfeinek, hogy megkérdezzem: hajlandó-e
fogadni engem? Majd, mivel a hangjában némi bizonytalanságot éreztem,
látogatásom okát a telefonhívás után sms-ben erősítettem meg: a nevem Sha
Yike,? Magyarországról jöttem, magyar doktorandusz vagyok, a sibék törté¬
nelmét és kultúráját kutatom. Egyetlen perc sem telt bele, és Tong Jingfei
máris visszahívott engem: hangjában leplezetlen izgalommal, most már
minden kétséget kizáróan biztosított arról, hogy szívesen fogad.
A találkozóra nem sokkal az után sor került, hogy Changchunba értem.
Tong Jingfei (lásd 3. sz. fotó) mindkét kezében könyvekkel és iratokkal
megpakolt szatyrokkal fogadott a szállóban, ahol szobát foglaltam. Amint
helyet foglaltunk, egy halom iratot a térdeire fektetve, kutatásainak ismerte¬
tésébe kezdett. Én eközben egy, a kezében tartott jegyzetre lettem figyelmes.
A kínai karakterekkel írt jegyzet alján ugyanis ott állt latin betűkkel írva
a családnevem -— azzal az eltéréssel, hogy a nevem utolsó betűjét nem i-vel,
hanem y-nal irtäk, igy: Sarkozy.
3 2005-ben, mielőtt államközi ösztöndíjjal a Kínai Népköztársaságba indultam, hogy egy
évet az akkori Pekingi Nyelvi és Kulturális Egyetemen tanuljak, a Kínába induló diákok
számára kötelezővé tették a kínai névválasztást. Ekkor, főiskolai tanárom, Dr. Kádár
Zoltán Dániel, a Kínai Népköztársaság Magyarországi Nagykövetségének beleegyezésével
adta nekem a Sha Yike nevet, amelyet a Kínai Népköztársaságban azóta is , hivatalos"
kínai nevemként használok.