az egykori mandzsu Qing-dinasztia (1644-1911)? északnyugati hatarvégeire
átvezényelt katonák leszármazottai — a mai Xinjiang Ujgur Autonom Tertilet
vidékén élnek (lásd 1. sz. térkép). Az ő csoportjaik lélekszámra hiába képezik
töredékét az északkeleten maradottaknak, ez utóbbiakkal szemben mind a
mai napig megőrizték mandzsussibe nyelvüket és írásrendszerüket, valamint
szokásaik jelentős részét (lásd 1-2. sz. fotók).
1-2. sz. fotók. Chabuchaeri sibe férfi és asszony hagyományos viseletben az 1980-as
években.
Reprodukció a fotós, An Su magántulajdonában lévő fotókról
A fenti okok következtében a sibékre irányuló — és számomra hozzáférhető
- munkák szinte kivétel nélkül a sibék áttelepített csoportjairól tudósítot¬
tak, figyelmen kívül hagyva az északkeleten maradt csoportokat. Mintha a
társadalmi jelen megértéséhez csak az lenne a fontos, ami volt, és ami belőle
megmaradt. Célkitűzésem így szinte magától adódott: ha tudni szeretném,
hogy az egymástól elszakított sibék csoportjai hogyan is élnek valójában,
akkor minél több általuk lakott területet be kell járnom, egyúttal kiválasztva
azokat a közösségeket, ahol majd folytatni tervezem kutatásaimat.
Az előkészületeket már 2009-ben megkezdtem, azt követően, hogy felvé¬
telt nyertem a Pécsi Tudományegyetem Interdiszciplináris Doktori Iskola
Néprajz- és Kulturális Antropológia Tudományok Programjába. Majd a rá
következő évben a doktori program intézményes hátterével pályáztam meg a
Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjat. Ennek elnyerése révén lehetőséget kaptam
arra, hogy 2010 júliusa és novembere között öt hónapot töltsek el a Kínai
Népköztársaságban, és mandzsu nyelvet tanuljak a Központi Nemzetiségi
2 Kina császári dinasztiáinak áttekintését a munkám 2. sz. mellékletében közölt időrendi
táblázat segíti.