Seite 128 [128]
126 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői
felértékelte a sziget jelentőségét, és azt az illúziót keltette, hogy Törökországnak
nemcsak joga, de nemzetbiztonsága és tengeri határainak védelme miatt köte¬
lessége is beavatkozni Cipruson. Ennek megfelelően a ciprusi kérdés az 1950-es
évek óta nemzeti ügy Törökországban, egy olyan nemzet- és védelempolitikai
alaptézis, amelyet pártállástól függetlenül minden török kormány elsődleges
regionális kérdésnek tekintett, és tekint ma is (OZer 2020). A török álláspont
abból a megközelítésből indul ki, hogy a sziget az anatóliai kontinentális ta¬
lapzat meghosszabbodott nyúlványa, Ankara érdekszférájának szerves része,
amely demográfiai, történelmi, kulturális és földrajzi alapon nyugvó stratégiai
megfontolások okán Törökország külpolitikájának és nemzetbiztonságának
elvalaszthatatlan alkotóeleme (Bryant & Hatay 2015).
A nemzetbiztonság ebben az esetben is kulcsszó, hiszen a sziget elhelyez¬
kedése nemcsak Ankara ambícióit, de félelmeit is motiválta. Ebben a vonat¬
kozásban az 1950-es évektől a török nemzetbiztonsági stratégia egyik legfonto¬
sabb kritériuma a sziget egyoldalú görög ellenőrzésének megakadályozása, az
enoszisz, azaz Görögország és Ciprus egyesülésének prevenciója volt. A görög
annexió - vagy a független ciprusi állam egyoldalú görög ellenőrzése - egy¬
szerre reflektált a görög-török bilaterális kapcsolatok feszültségeire, valamint
Törökország regionális , népszerűtlenségére. Görög-török viszonylatban An¬
kara tudatosan próbálta elkerülni, hogy az égei-tengeri szigetek és Kréta mellett
Ciprus is görög ellenőrzés alá kerüljön, ezzel pedig a jelenleginél jóval fajsúlyo¬
sabb földközi-tengeri mozgásteret biztosítson Athénnak. Regionális viszony¬
latban Törökország egy törökellenes koalíció kialakulásától tartott, amelynek
létrehozásában az 1980-as évek végétől a 2000-es évek közepéig elsősorban Gö¬
rögország játszotta a kezdeményező szerepet, és együttműködőkészséget talált
például az örményekben, szírekben vagy a kurdokban. Törökország múltbéli
konfliktusait és jelenkori vitáit látva nem meglepő, hogy a regionális bizton¬
sági konstellációban Ciprus is jelentős szerepet játszik: Grúzián kívül a török
ciprióta bábállam szinte az egyetlen olyan , szomszéd" amellyel Ankarának
nem voltak vagy jelenleg nincsenek bilaterális konfliktusai. Az észak-ciprusi
török jelenlét nélkül ez a kör jobbára bezárulna, javítaná Törökország térség¬
beli ellenfeleinek pozícióit, és a szigeten állomásozó körülbelül 30 000-40 000
török katona, illetve az őket kiszolgáló tengeri és légi eszközök hiányában külső
védelem nélkül hagyná Délkelet-Anatólia stratégia pontjait. A ciprusi török
támaszpontok utóbbiak közül az Iskenderuni-öböl térségében található jelen¬
tősebb városok (Merszin, Tarszusz, Adana, Ceyhan, Iskenderun), energetikai és
hadászati létesítmények védelmét (is) szolgálják, és egyfajta külső határvédelmi
mechanizmusként funkcionálnak (Uo.).