Oldal 127 [127]
KÖVETKEZTETÉSEK 125
próbált állomásoztatási jogot szerezni a szigeten, ugyanakkor ezt mind a helyi
közösségek, mind azok nemzetközi patrónusai konzekvensen elutasították. Míg
az elhelyezkedéssel kapcsolatos fokozott brit, amerikai és orosz érdeklődést a
Szuezi-csatorna, a Közel-Kelet, illetve a térség jelentősebb államainak, kereske¬
delmi ütvonalainak, nyersanyaglelöhelyeinek &s konfliktuszönäinak közelsége
indokolta, addig a görögök és a törökök esetében egyéb tényezők is szerepet
játszottak.
Görögország számára a sziget lokációja elsősorban védelmi szempontból
hangsúlyos. Athén biztonságpolitikai logikájának megértéséhez fontos adalék,
hogy a görög védelempolitika 1974 után főként a keleti és délkeleti veszélyekre
fókuszált, és paradox módon elsősorban a NATO szövetséges Törökország által
támasztott kihívásokra koncentrált. Athén hozzáállását a nacionalista álmok
(enoszisz), az ütköző geopolitikai érdekek, illetve az 1923-as lausanne-i béke¬
szerződés után kialakított és időközönként megreformált nemzetbiztonsági
koncepciók definiálták (Mazis 2005). Ezek a koncepciók a görög-török kato¬
nai erőegyensúly és a ciprusi görögség védelmén túl kiemelt szerepet szántak
a török szárazföldhöz közel eső - főként égei-tengeri - szigeteknek. Ezek a
szigetek - amelyek többsége a lausanne-i és az 1947-es párizsi béke után görög
szuverenitás alá került - egyrészt lehetővé tették a környékbeli tengerfelületek
ellenőrzését és kisajátítását, másrészt egyfajta előretolt védelmi vonalként védel¬
mezték a görög szárazföld fajsúlyosabb stratégiai pontjait, kikötőit és városait.
A görög-török , katonai aszimmetria" csökkentésében Ciprus az égei-tengeri
szigetekhez hasonló szerepet töltött be és — a görög elképzelés szerint — Anatólia
délkeleti partvonalára is kiterjesztette volna Athén katonai ellenőrzését. Bár ez
a török oldalról inkább bekerítésnek tűnt, az 1993 novemberében létrehozott
görög-ciprusi közös védelmi térség létrehozása elsősorban a pánhellén bizton¬
ságpercepció növelésére szolgált, hadászati értelemben pedig a jóval nagyobb
katonai potenciállal rendelkező Törökország erőinek mennyiségi és területi
megosztását kívánta elérni (Forgács 2000). Ciprus európai uniós tagságának
s kierőszakolása" (2004) ugyanezen stratégia megreformált változatának tekint¬
hető, és illeszkedik a görög külpolitika azon törekvéseihez, amelyek a török
fenyegetést az önálló európai védelmi potenciál létrehozásával, illetve Török¬
ország szomszédaival kialakított baráti kapcsolatokkal kívánták ellensúlyozni.
Nem meglepő módon, utóbbi jellemzők Törökország számára is felértékelték
a sziget lokációját. Míg Görögország a legközelebb eső görög terület, Kaszte¬
lórizo esetében is több mint 260 km-re helyezkedik el Ciprustól, addig Ana¬
tóliát csak egy 70-90 km széles tengerszoros választja el a szigettől. Ez a fizikai
közelség - illetve természetesen a török ciprióta népesség - Ankara számára