Oldal 121 [121]
A KONFLIKTUS GEOSTRATEGIAI ÖSSZETEVŐI: STRUKTURÁLIS TÉNYEZŐK 119
alkalmával felhozzák egy állandó légibázis létesítésének lehetőségét, ennek
engedélyezését azonban Nicosia konzekvensen elhárítja (Famagusta Gazette
2013). Az oroszokkal ellentétben Washington az amerikai bázisok létesítését
kevésbé szorgalmazza. Ez alól kivételt a 2018-as év jelentett, amikor a szíriai
orosz és a földközi-tengeri török előretörés ellensúlyozása kapcsán felmerült
egy amerikai bázis ciprusi kialakításának lehetősége (Osborn 2018). A kérdés
végül hamar lekerült a napirendről, ami azonban nem feltétlenül a határozott
orosz és török tiltakozásnak tudható be, sokkal inkább annak a ténynek, hogy
az amerikai légierő egyébként is használhatja az Akrotíri brit bázist, ráadásul
az északi Gecitkale reptéren is többször megfordultak gépei (Talmon 2005).
A török ciprióták szintén szerénynek tekinthető katonai kapacitásait Török¬
ország pótolja. A kooperáció jelentőségét jól szemlélteti, hogy a sziget északi
részén állomásozó török haderő önmagában is meghaladja a görög ciprióta
hadsereg létszámát és erejét. A török ciprióta hatóságok saját bevallása szerint
az eredetileg 40 000 fővel rendelkező török haderő az 1990-es években 17 000
fős nagyságrendre csökkent. Az ENSZ megbízhatóbbnak tekinthető jelentése
szerint 1994 környékén a szigeten állomásozó török haderő létszáma körülbe¬
lül 30 000 fő volt. A török hadsereg jelenlegi erejét nehéz pontosan megítélni,
független források 30 000-40 000 főben határozták meg a lehetséges skálát
(Özertem 2021; Tocci 2002). Az IISS (2022) számításai szerint ez a létszám
920 db páncélozott harcjárművel és 656 db önjáró vagy vontatott tüzérségi
egységgel egészül ki, amely közül legalább 287 db közepes/rendszeresített harc¬
kocsi (M48A5T1).
Ciprus északi részének tengerfelületeit (de facto) szintén Törökország ellen¬
őrzi, ugyanakkor az ebben résztvevő hadihajók számáról és erejéről nem állnak
rendelkezésre hivatalos információk. Jól kivehető trend azonban a térségben
járőröző török hadihajók számának emelkedése. A növekedést jelzi, hogy a
2006-ban, a NATO kereteiben létrejövő Operation Mediterranean Shield elneve¬
zésű műveletben - hivatalosan - egy török tengeralattjáró, egy fregatt és két jár¬
őrhajó teljesített szolgálatot, amely arány 2018-ra legalább két tengeralattjáróra
és 14 különböző nagyságú hadihajóra emelkedett (Gurcan 2018). A tengerjogi
viták elmélyülése és a térségben állomásozó török hajók számának emelkedése
többször felvetette egy észak-ciprusi török haditengerészeti bázis kiépítésének
lehetőségét. A Famagusztában vagy Güzelyurtben (Morfou) létesítendő bázis
logisztikai és geopolitikai célokat egyaránt szolgálna. Logisztikai szempontból
a térségben állomásozó török hajók kiszolgálása lenne a legfontosabb előnye:
bár a török flotta regionális állomása hagyományosan Merszin és Iskenderun,
az itt található kikötők főként polgári szolgálatásokat biztosítanak. Fajsúlyo¬