OCR
A KONFLIKTUS GEOSTRATEGIAI ÖSSZETEVŐI: STRUKTURÁLIS TÉNYEZŐK 107 az ingatlanpiacban és az építőiparban, valamint a turisztikai ágazatban találtak meg számtásaikat. A görög ciprióta gazdaságnak ezek a külföldi - köztük orosz - beruházások rendkívül fontosak, hiszen a COVID19 pandémia alatt a ciprusi GDP 59-kal csökkent (2020), az infláció viszont 2020 júliusa és 2021 júliusa között 496-kal emelkedett (Ihe World Bank 2022c). A válságnak leginkább kitett ágazatok bevételei 2019-2020 között ätlag 44%-kal csökkentek: a vendéglátói agazaté 93%-kal, az ingatlanpiacé 24%-kal, az Epitöipare 29%-kal, a nagy- és kiskereskedelem bevételei pedig 30%-kal (Constantinou 2020). Noha az utóbbi évtizedek válságai megviselték a Ciprusi Köztársaság gazdaságát, azonban a görög ciprióta kormányzatok az állam, a magánszektor és a külföldi befektetők bevonása révén egy európai léptékben is átlagon felüli életszínvonalat biztosító gazdasági teljesítőképességet tudtak kialakítani. Ez a problémákkal terhelt, de relatíve biztos fejlődést biztosító állapot ugyanakkor csak a déli országrészre jellemző, a török ciprióta közösség a jobb kezdeti lehetőségek ellenére egészen a 2000-es évek közepéig súlyos gazdasági gondokkal küzdött. Bár az 1974-es szeparáció után az északi országrész ellenőrizte a turisztikai szállások, a mezőgazdasági termőterületek, illetve az ipari létesítmények jelentős hányadát, azonban a nemzetközi közösség elutasító és izolációs magatartása miatt ezeket az adottságokat nem tudta forintra — pontosabban az északon bevezetett török lírára — váltani (Dodd 1993). Ez a törökországi segélyek mellett az állam túlterjeszkedésének volt köszönhető, amely a nemzetközi lehetőségek elmaradásával párhuzamosan egy klientúrarendszeren és járadékgazdaságon alapuló szisztémát épített ki. Noha az ellentmondásos gazdasági döntéseket sok esetben a szükségszerűség vezérelte, a magánszektor elhanyagolása és az állami pozíciók áruba bocsátása kétségkívül elkerülhető lett volna. Míg a déli országrészben tudatosan próbálták a magánvállalkozások gazdasági hajtóerejét kihasználni, addig északon a kemalista etatizmus elvei érvényesültek, mégpedig az állam lehetőségeinek és szerepének túlértékelésével. A helyzetet jól érzékelteti, hogy az állami irányítás alatt álló török ciprióta bank (KOOPBANK,) egyes prioritást élvező szervezeteknek és cégeknek kormányzati biztosítékkal nyújtott hitelkeretet, amely a gyakorlatban tervszerűtlenséghez, tartozások felhalmozásához és természetesen extenzív centralizációhoz vezetett (Ekici 2019). A déli helyzethez hasonlóan a muszlim vallási alapítványok (evkaf) ebben az esetben is kiterjedt vagyonnal rendelkeztek, ugyanakkor - eltérően a déli gyakorlattól — vezetőiket a mindenkori kormányzat nevezte ki. Emiatt az ortodox egyházhoz hasonló önálló, profitalapú szemlélet északon nem alakulhatott ki, a muszlim szervezetek jelentős vagyonuk ellenére nem váltak a magánszektor befektetőivé. A versenyképesség kialakulását szintén jelentősen