Page 102 [102]
OCR
100 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői műen fékként került be az alkotmányba, és elsősorban Rauf Denktas török ciprióta elnök erős személyiségét kívánta ellensúlyozni. A törvényhozó hatalom birtokosa ebben az esetben a , Nemzetgyűlés; amelynek 5o tagját közvetlenül, arányos választási rendszerben, öt évre választják, a pártok parlamenti küszöbértéke pedig 5 százalék (Dodd 2010). A jelenleg fajsúlyos török ciprióta politikai pártok kialakulása az 1970-es és 1980-as években vette kezdetét. Míg a korábbi időszakban elsősorban a ciprusi konfliktushoz kapcsolódó érdekképviselet a közösségen belül egy jobbára egységes politikai formációt tartott fenn, addig az 1970-es évek közepétől az autonómia és az önálló államiság lehetősége már természetszerűen vetette fel a különböző véleményekkel rendelkező pártok megjelenését. Ezek közül kétségkívül a legmarkánsabb hatalommal és befolyással a Nemzeti Egység Pártja rendelkezett. Az UBP-t 1975 októberében Rauf Denktas alapította, a párt eredeti programját a kemalista ideológia, a konzervatív megközelítés és a baloldallal szembeni fellépés jellemezte. Az újonnan alakult párt 53,790-os szavazattöbbséggel nyerte az 1975 júniusában rendezett első nemzetgyűlési választásokat. A gyors siker tökéletesen tükrözi az északi országrész politikai viszonyait: az 1976-ban 130-140 ezer fős lakosságú Észak-Cipruson a pártpreferenciánál hangsúlyosabb volt a politikus személye, jelen esetben Rauf Denktas országos tekintélye, amely gyors sikert biztosított a nemrégiben alakult pártnak (Dodd 1993). Ezt a sikert a további évtizedekben végig sikerült megőrizni, a párt egészen 2005-ig kormányozta az , ÉCTK"-t. A hosszú kormányzási periódus hátterében nemcsak Denktas népszerűsége, de az általa kiépített klientúrarendszer és járadékgazdaság is állt (Isachenko 2012). Utóbbiakon túl a párt erejét az Ankarával kialakított harmonikus kapcsolat is biztosította, amely Ankara oldaláról politikai, gazdasági és katonai segítségnyújtásban, az UBP részéről pedig a törökországi direktívák fenntartás nélküli elfogadásában öltött testet. Törökország pártra gyakorolt befolyása a ciprusi kérdésben képviselt álláspontra is kiterjedt, amelynek eredményeként az UBP által delegált államfők kormányzási periódusaiban (Rauf Denktas, 1983-2005; Dervis Eroglu, 2010-2015; Ersin Tatar, 2020-) altalaban kompromisszumképtelenebbé valt a török cipridtak béketargyalassokkal kapcsolatos álláspontja. Az UBP egyik tradicionális vetélytársa az 1970-ben alapított Török Köztársasági Párt. A CTP" baloldali elköteleződésű, antiimperialista tömörülés, amely a ciprusi kérdésben a kétállami megoldás helyett a föderális megoldási alternatí3 Ulusal Birlik Partisi - UBP 34 Cumhuriyetci Türk Partisi - CTP
