OCR
A KONFLIKTUS GEOSTRATEGIAI ÖSSZETEVŐI: STRUKTURÁLIS TÉNYEZŐK 99 ság a 2010-es években visszaszorult, Nikosz Anasztasziadesz kormányai pedig 2013 elejétől két cikluson keresztül is lehetőséget kaptak az ország külpolitikai irányvonalának finomhangolására. Ezek a külső és belső folyamatok átalakították a korábban reaktivitáson alapuló görög ciprióta külpolitikát, megnövelték kezdeményezőkészségét és bővítették partnerségi viszonyait (Tziarras 2019). A 2018-2022 között regnáló ciprusi külügyminiszter, Níkosz Hrisztodulídisz? szerint ez a proaktívabb külpolitika három pilléren nyugszik. Az első a keletmediterrán térség, illetve a tágabb Közel-Kelet országaival kialakított aktívabb szerepvállalásra törekszik: Görögországon, Izraelen és Egyiptomon túl a Perzsaöböl menti államokkal is szívélyes kapcsolatokat kíván kialakítani. A második pillér az uniós szerepvállalásra fókuszál, Ciprus érdekeinek védelmét aktív tagsági részvétel révén kívánja elérni, az EU kelet-mediterrán stratégiáit Nicosia igényeinek megfelelően akarja alakítani. A harmadik pillér az ENSZ BT állandó tagjaira koncentrál, az amerikaiak, oroszok és britek mellett jó kapcsolatot kíván kialakítani a franciákkal és kínaiakkal is (Christodoulides 2020). Az ,ÉCTK" politikai struktúráinak vizsgálatakor szükséges röviden áttekinteni az északi országrész szeparatista törekvéseinek legfontosabb állomásait. Ennek kezdődátuma kétségkívül 1974, az ekkor bekövetkező török intervenció/ invázió után ugyanis egy évvel, 1975-ben alakult meg a , Török Ciprióta Szövetségi Állam?" Az újonnan alakult entitás még nem önálló, független államként definiálta magát, hanem a létrehozandó ciprusi föderáció török tagjaként. Ennek egyik eredménye, hogy az , Alkotmányozó Nemzetgyűlés" hosszas viták után egy déli országrészhez hasonló, erős elnöki hatalommal rendelkező kormányzati struktúrát alakított ki (Dodd 1993). Ez az átmeneti rendszer 1983-ig maradt érvényben, a közösség önrendelkezési jogának nemzetközi elutasítására válaszul a török ciprióták ez év novemberében deklarältäk az „ECTK” függetlenségét. Az 1984 júniusában elkészült, 1985 májusában pedig népszavazással is megerősített alkotmány nagyvonalakban megegyezett a korábbi Szövetségi Állam alaptörvényével, az új , köztársaság" unitárius állam maradt, immáron parlamenti struktúrával, de továbbra is erős elnöki jogkörökkel. Az ,ÉCTK" esetében a végrehajtói hatalmat az elnök a Minisztertanáccsal közösen gyakorolja, amelyben a miniszterek mellett megjelent a miniszterelnöki pozíciói is. A miniszterelnök személyét az elnök nevezi ki, ugyanakkor a pozíció az alkotmány értelmében a közvetlen választáson legtöbb mandátumot szerzett párt jelöltjét illeti meg. A déli oldalon nem létező funkció ehelyütt egyértel2 Véleményét azért különösen fontos kiemelni, mert a kézirat zárása után lezajlott 2023 februári választáson Nikosz Hrisztodulídiszt választották meg a Ciprusi Köztársaság elnökének.