Page 96 [96]
94 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői
időről időre megpróbálta betölteni a keletkező űrt, amely természetesen növelte
Moszkva Ciprussal kapcsolatos manőverezési képességeit. Utóbbiak mellett
az oroszok az előző évtizedben elsősorban a gazdasági lehetőségeket tudták
kihasználni. A sziget által biztosított kedvező adózási feltételek jelentős orosz
tőkét csábítottak a szigetre, amely a 2010-es években az építőiparban, az ingat¬
lanpiacon és a turizmus területén is jelentős orosz expanziót eredményeztek.
Ezek az átmeneti orosz sikerek jelzik, hogy a geostratégiai orientációkat a
fizikai és természetes adottságokon, illetve az emberi tényezőkön túl konstruált
indikátorok is befolyásolják. A fent kiemelt orosz példa rámutat ezen indi¬
kátorok jelentőségére: Oroszországnak elsősorban az biztosított geopolitikai
előnyt, hogy befolyást alakított ki a ciprusi politikai és gazdasági rendszerben,
a fegyverexport területén pedig megbízható partnernek bizonyult. Moszkva
ezeket a lehetőségeket kihasználva a szigettel kapcsolatos ügyek alakításának
aktív részesévé vált, tehát konkrét területszerzés vagy támaszpontok létrehozása
nélkül is képes volt az érdekérvényesítésre. Noha továbbra is célja maradt a
közvetlen (katonai) jelenlét de jure kieszközlése, ugyanakkor annak hiányában
geostratégiai orientációit a valós befolyás kialakítására alkalmas strukturális
tényezőkre és szektorokra koncentrálta. A fejezet a továbbiakban ebből a ta¬
nulságból indul ki, és bemutatja azokat a szigeten kialakult politikai, gazdasági
és katonai struktúrákat, amik jellemzőire a külhatalmi tényezőknek stratégia¬
alkotásuk folyamatában szükségszerűen reagálniuk kell.
Politikai viszonyok
Az 1960-ban elfogadott alkotmány értelmében a Ciprusi Köztársaság elnöki
rendszerű polgári demokrácia, amelyben a végrehajtóhatalom feje a széles
jogkörökkel rendelkező államfő. Az elnököt közvetlen és titkos szavazás útján
a görög ciprióta közösség választja, kétfordulós rendszerben, öt éves időinter¬
vallumra. A törvényhozó hatalom letéteményese az egykamarás képviselőház,
amelynek létszáma az 1985-ös alkotmánymódosítás értelmében 80 fő. A testü¬
letben 56 helyet foglalnak el a görög ciprióta képviselők, 24-et pedig a konfliktus
miatt távolmaradó török közösségnek tartanak fenn. A képviselőház tagjait
négy évre választják, közvetlenül, titkos és 18. életév felett kötelező szavazással,
arányos választási rendszerben (Forgács 2002). A belpolitikai erőviszonyokban
hagyományosan hangsúlyos szerepet tölt be a képviselőház elnöke. Ez a tör¬
vényhozási folyamatban képviselt funkciója mellett alkotmányos szerepköréből
is következik: az államfő akadályoztatása vagy halála esetén a képviselőház