OCR
92 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői Konklúzió Fentiekből kitűnhet, hogy a sziget demográfiai és etnográfiai összetétele jelentősen befolyásolta a beavatkozó hatalmak geostratégiai orientációit. Ezek közül elsősorban Görögország és Törökország emelhető ki, hiszen a nyilvánvaló etnikai, nyelvi, kulturális és vallási kötelékek természetes kapcsolatot alakítottak ki a görögök és a görög cipritóták, illetve a törökök és a török ciprióták között. A pánhellén és pántörök kapcsolatok ellenére az is egyértelmű, hogy a két regionális hatalmat nem pusztán a testvérnépek iránti felelősségvállalás vezérelte, a ciprusi konfliktus évtizedei alatt védelmi, biztonságpolitikai, politikai és gazdasági megfontolások is szerepet játszottak beavatkozásukban. Ez az aktív szerepvállalás a ciprióta közösségek szempontjából több alkalommal terhesnek bizonyult, és népcsoporton belüli feszültségeket eredményezett. Noha a demografiai és etnográfiai viszonyok elsősorban Görögországot és Törökországot érintették, közvetve szerepet játszottak a nagyhatalmak Ciprus-politikájának kialakításában is. Az amerikai geostratégiai orientációt a ciprusi konfliktus emberi tényezői elsősorban a görög-török konfliktus miatt érintették, ebben Washington a ciprióta ügyekre a regionális vitákat bonyolító és elmélyítő tényezőként tekintett. Hasonló a helyzet az orosz esetben, ahol a ciprusi közösségek viszonyai - a görög ciprióták esetében érvényesülő hagyományos ortodox vallási kötelékeken vagy gazdasági lehetőségeken túl — főként a görög-török kapcsolatokat befolyásoló dinamikák miatt érdekesek.